Van, aki NAGYON elvezte az elso 6-8 hetet a babaval? Akar elso, akar tobbedik gyerek.

A terhesség és a szülés már alapból kifárasztja az embert. Az már csak hab a tortán, hogy utána jön csak az igazi meló. Kelni, szoptatni, stb...

Ez mindenkinek megterhelő. Jó esetben pár hét múlva javul a helyzet, rosszabb esetben depresszió, érzelemmentesség a gyerek felé. Örülj, hogy neked csak az első pár hét nehéz.

Én azt szeretném kérdezni, hogy mikor lesz öröm a gyerek?

4,5 hetes a babám és nem mondhatnám h anyának érzem magam, inkább csak gondozónak.

Eddig sem akartam több gyereket, de ez az időszak csak megerősített ebben.

Baromi nehéz és 0 öröm van az életemben 4,5 hete. Semmit nem csinálhatok amit előtte szerettem (vagy fizikailag a gyermekágy miatt, vagy mert nincs agyam, energiám, vagy anyaként már tilos, elítélendő -pl. átmenni a barátaimhoz bulizni, italozni, kicsit becsípni).

Tudtam h nehéz lesz, de hogy ennyire nehezen fogom viselni, hogy semmilyen örömforrás nincs már egyetlen napomban sem, azt nem gondoltam.

(6 hét letelte után talán jobb lesz, legalább egy moziba el tudunk majd menni vagy egy étterembe - császáros vagyok, hosszú ülésekkel, sétákkal még várok a gyermekágy végéig)

Azért attól is függ, milyen a gyerek. A fiam az első 2-3 hónapban 30 perceket aludt nappal, aztán felkelt és a következő evésig ordított, kb. így mentek a napok (éjjel legalább elég jól aludt cserébe, máskülönben lehet eret vágtam volna 😃). A 3. hónap után aztán ez egy csapásra megszűnt, mintha elvágták volna, és onnantól már 100%-osan élveztem, de addig agysejtölő volt. Addig én is úgy voltam, hogy kötelességszerűen elláttam, ringattam ha kellett, keltem hozzá, miegymás...de közben néha arra gondoltam, hogy lehet nem kellett volna ebbe belevágni.

Aztán 4 év múlva a lányom meg a tipikus eszik-alszik baba volt, semmi stressz, semmi idegesség, nyilván a bátyja miatt már rutin is volt... Azon kaptam magam, hogy rendesen unatkozom mellette, amikor oviban volt a nagy.

Szóval kitartást, legkésőbb akkor, amikor már elkezd kinyílni kicsit a világ felé, elmúlik az esetleges hasfájós időszak, stb, jobb lesz, én azt tapasztaltam.

Az első 3 hónapot imádtam. Aztán utana jött a "neheze". Addig mind a 2 gyerek átaludta az éjszakát, nappal is aludtak rendesen.

Aztán jött a mozgásfejlődés, fogzás, alvásregresszió. Na onnan lett nekem nehéz és "elegemvanazegészből".

Lányom most 5 honapos. Nappal alszik 3x fél órát. Azon kívül foglalkozhatok vele is a "sajat dolgom" rovására.

Éjjel óránként kel szó szerint. Ma éjjel pl egész ejjel a kúszást gyakorolta félálomban.

Fiam 3 éves. 1 éves koráiv volt úgy "extranehéz" azt egy kis pihi, majd 2és fél évesen a daxkorszak, aminek most éljük a csúcsát. Ez durvább mint az első év.

A kettő együtt, segítség nélkül pedig... nincsenek rá szavak 🥴🥺😂

Szóval én nagyon visszasírom az első heteket.

Nekem tök jó volt. Fáradt voltam persze, fájt a császár miatt a hasam, meg a melleim, mert baromi sok tejem volt és mindig túlteltek. De valamiért egy iszonyatosan nyugodt, békés, boldog időszaknak éltem meg a gyermekágyat mindkét gyerekemmel (a nagy már ovis volt, mikor a kicsi született, így vele is volt közös időm otthon). Nagyon szerettem a babával összebújva pihizni.

Mondjuk hozzáteszem, nekem nem volt különösebben sírós egyik gyerek se, igény szerint szopiztak, rajtam vagy mellettem aludtak, és ezzel nagyrészt elvoltak. A kisfiam volt hasfájós eleinte, de kendőben nem sírt, úgyhogy délután, mikor kezdődött a nehezebb része a napnak, kendőbe tettem. Addigra úgyis hazahoztuk a nagyobbat az oviból, így vele is tudtam legalább foglalkozni, de apa is otthon volt már, és át tudta venni.

Valahogy engem ezek az érzelmi hullámvasutak is szerencsére elkerültek, tök kiegyensúlyozott voltam mindkétszer a gyermekágyas időszakban, a babához is egyből tudtam kapcsolódni. Szóval nekem kimondottan jó emlék, élveztem mindkétszer.

A héten 3 hónapos a babám. Hát mit ne mondjak elég keservesen éltem meg az elejét. Visszakerültünk a kórházba 1! nap után sárgaság miatt. Miután hazaengedtek kb rögtön egyedül maradtam a babával. Nem tudtam szoptatni, tiszta stressz voltam.

Aztán a 2 hóbap most tök jó volt, szinte napirendünk is volt, ugyanakkor aludt mindennap. Erre most napok óta felborult minden, 20 perceket alszik és tiszta nyűg.

Szóval még csak az elején vagyok én is, nem is igazán a kérdésre válaszolok bocsi, de jó panaszkodni. :D