Van, aki NAGYON elvezte az elso 6-8 hetet a babaval? Akar elso, akar tobbedik gyerek.

Az elso gyerkocnel annyira ra voltam porogve arra hogy mindent tokeletesen csinaljak, hogy leszivta minde energiam. Persze auert nem mondhatom, hogy nem elveztem semmit az elso hetekbol, mert ez nem igaz, de inkább az aggodas, meg a minden rendben legyen a gyerkoccel erzes toltotte ki a napokat. 3 hetig fajt a gatseb, 2 hetig szenvedes volt a szoptatas, majd utana felesbe ment tapszerrel, ami megintcsak macera volt, kozben jottek fel a kilok, es gyuloltem magam. De voltak szep percek. Kb 6 honapos lehetett amikor mar magamra is forditottam egy kis idot es lazitottam a gyeplon. Az elveimmel nem mentem szembe, de a felesleges hulyesegeket leadtam. Eljartunk futni stb.

Masodik gyerekkel most konnyebb mint az elsovel, oedig ketten vannak :D sokkal masabban fogom fel az egeszet. Sok sok orom van, pedig a nehezsegek ugyanugy megvannak,csak teszek ra. Sőt, most csaszaros voltam. Egyedul az elso het volt borzalom. Utana mar derusebb lett minden :)

Az első kettő nekem is nehéz volt, főleg az első.

De most a 3.nál mar az első naptól könnyen ment minden, pedig nem egyszerű eset a fiam :D de jó újra “babazni” ( 8 és 6 évesek a nagylanyok ) en is féltem, hogy milyen lesz, de azóta is meg vagyok lepodve, hogy mennyire könnyen megy minden.

Most 2,5 hónapos a kicsi.

Imádtam az első hónapokat. Azt mondanám, hogy az első 4 hónap volt a "beetetés" része :D Egy tündéri eszik-alszik-nézelődik típusú babát nyertem, aki éjjelente is csak ilyen 2x20 percekre ébredt fel szopizni, napközben is a hangját alig lehetett hallani (tény, mondjuk, hogy az első apró jelzésre cicire is tettem, szóval nagyon nem is volt miért sírnia), a szomszédoknak szerintem fel sem tűnt, hogy végre megszültem. Mindenre volt időm mellette, egész nap aludtam, sorozatokat néztem, olvastam, a hobbimmal foglalkoztam, csináltam egy nyelvvizsgát, tehát így tökéletes volt midnen. Testileg is abszolút szuperül bírtam, nekem a szülés is jó élmény volt, gyors és könnyű, komplikációmentes, kicsit repedt a gátam, de 3 öltéssel befoltozták és egy héttel később már nem is éreztem, addigra csak egy normál menstruáció szintű vérzésem maradt csak testi emlékként a szülésről. A hasam is nagyon hamar visszament, a 6 hetes kontrollra a terhesség előtti ruháimban mentem és már nyoma sem volt az egésznek. A szoptatás maga fájt olyan 5 hétig, de igazából bírható volt az is.

4 hónapos kora környékén "romlott el", és bár most 19 hónapos, azóta jelentősen javult, de már soha nem is lesz olyan nyugis és ilyen kis cuki szivárványos-unikornisos-csillagszórós időszak, mint az első pár hónap volt. Nyilván, hiszen már egy aktív kiscsaj, folyton tesz-vesz, felmászik mindenhová, rosszalkodik, játszik, igényli a figyelmem és a részvételem, most amúgy is egy sokadik szepás időszakát éli és visszatért matrica üzemmódba, de hát nem is lenne normális, ha majd' 20 hónaposan úgy viselkedne, mint 2-3 hónaposan. Most próbálkozunk a tesóval, nagyon örülök, hogy a lányommal ki tudtam élvezni a negyedik trimesztert, mert a második gyerekkel erre egészen biztosan nem lesz lehetőségem, még ha ő is ugyanilyen könnyű természetű baba lesz is, mint a lányom volt aprónak (amúgy most is könnyű természetű, de azért ezt így perspektívába helyezve kell figyelni :D ).

Én élvezem jelenleg.:o

Még ilyenkor viszonylag sokat alszik a pici,de azok úgymond "meghitt" pillanatok amiket együtt is sikerül tölteni.Etetés javarészt,de nekem a szoptatás sem gond (még ha most fáj is T-T).Közben a nagyobbikkal is el tudok játszani,2 éves de megértette hogy huginak amikor enni kell adni,akkor nem tudom felvenni,de utána ő se marad ki.Addig játszik körülöttünk.Szalad,hoz dolgokat,mese könyvet lapozgat,ő is eszik.. :)

Még a heg sajnos sok mindenben korlátoz (császár),de még 2 hét van kontrollig és talán addigra a fizikai állapotom is sokat javul,jobb lesz az állóképességem.

Hogy meddig marad ez az idili állapot azt nem tudom,de jelenleg én élvezem minden percét.Remélem ha egy kicsit kipihened magad neked is könnyebb lesz.

Én nagyon szerettem. Igaz, hogy voltak fájdalmaim a császár után, meg nehézségek a szoptással (az első két hétben sírva szoptattam), de nekem annyi örömet adott a babám, és annyiszor megnevettetett minket, hogy mondogattam is: mellette nem lesz szülés utáni depresszióm. 😊

Azt azért hozzáteszem, hogy mi évekig vártunk a babánkra, és igazán felemelő érzés volt, hogy végre megérkezett és anya lettem.