Egy masfel eves gyermek fele lehet barmi elvarasom?

Nálunk mindig közösen ment az elpakolás. Az alvás előtt is volt egy rutin, alvás után is. Viszont ezeket 1 évesen már kezdtük kialakítani. Kb fél év ahogy láttam minden gyereknél kell hozzá. Ixo

Kb 2 éves korukra már együtt sütöttünk, főztünk.

Elvárás ez sose volt számomra. Amit tőlem láttak, azt tették ők is egy idő után. Mivel a takarításba, mosásba, teregetésbe, szennyesválogatásba is mindig be voltak vonva, így nagyon hamar segítettek ebben is. Viszont magától nem fogja ezt egyik gyerek se csinálni. Főleg úgy, ha nem látta soha.

Játékkal, türelemmel simán meg tudod neki tanítani, akkor is, ha még nem elég "érett az agya" (pl. az indulatkezelésért felelős terület ilyen korban tényleg éretlen, ezért pl. azt nem várhatod tőle, hogy számára kényelmetlen helyzetben sakazértis jól viselkedjen). Tehát meg fogja érteni a nemet, hogy ruhàt krémezni nem, de nem fogja érteni, hogy azért, mert akkor öltözhet át, mosthatod napestig, stb. És esélyes, hogy üvöltve földhöz vágja magát, mert nagyon vágyik rá, hogy összekrémezze magát, és rossz, hogy ezt a vágyát te nem engeded megvalósulni. Ezzel nincs is semmi baj, természetes, a lényeg, hogy a szelíd de következetes tiltást megtanulják, a miértet meg megértik +pár évvel később. :)

Nálunk pl. a hűtőnyitogatás "NEM!", s bár néha újrapróbálkozik (hőmérőzi, meggondoltam-e magam, lehetne-e mégis vajat zabálni legálisan a konyhacsempén ülve :D), és persze nagyon kiakad, hogy még mindig nem, de mondhatjuk, hogy leszokott róla. Türelem, következetesség és példamutatás!

Az említett példák közül a pakolás szerintem pont "elvárható" egy másfél évestől, amúgy is szeretnek ebben a korban mindenféle dobozokba pakolászni, nálunk esti rutin része együtt elrakodni a játékokat. Mindig a "segítesz anyának pakolni?" kérdéssel kezdem, és konkrét instrukciókat adok neki, rámutatva, hogy "azokat a kockákat tedd bele abba a dobozba", "azt a könyvet rakd a polcra". A "pakolás", "rendrakás" mint olyan, túl tág fogalom neki, nem tudja egyértelműen, hogy itt mit is vársz el tőle. És így jön és szívesen is segít, tényleg nagyon kis hatékony.

A ruha összekrémezése az inkább ügyességi dolog szerintem. Vagyis nyilván amikor direkt beletörli a kezét a ruhájába, az mondhatni a "rosszalkodás" kategóriája, amit ugye következetességgel meg lehet neki tanítani, hogy ne tegye, de ha éppen azt gyakorolja, hogyan kenje be a kezét kézkrémmel (az én lányom imádja az arcát-kezét kenegetni :D ), akkor azért az inkább ügyesség kérdése, hogy jut-e a ruhájára vagy sem, és 1,5 évesen ez még inkább a nem elvárható szint.

Én a másfél évesemtől első sorban azokat a dolgokat "várom el", amikről a múltban már többszörösen bizonyította, hogy képes rá. Pl hogy ügyesen igyon a pohárból, egyszerűbb utasításoknak fogadjon szót (pl tegye a kezét a szája elé, amikor köhög), ilyesmi. De nem erőltetek semmit alapvetően, ha nincs kedve segíteni kipakolni a mosógépből, akkor sincs semmi gond, csak a lehetőséget megteremtem neki, hogy részt tudjon venni ezekben a tevékenységekben is.

Két lányom van. Azóta, hogy elindultak, mindig támasztottam feléjük koruknak megfelelő elvárásokat, ehhez persze rengetegszer el kellett mondanom mindent.

Nem is tudom, hogy lehet elvárások nélkül nevelni. Az a célom, hogy minél ügyesebbek legyenek, hogy minél többet kihozzanak magukból, és ezért nekik is bele kell tenni mindent, amit csak tudnak. Azt hozzáteszem, hogy számukra még lehetetlent sosem kértem.