Ne ítéljetek. Hogy bírtátok ki a babával az első évet? Én úgy érzem kezdek depresszióba esni. Egyedül vagyok vele és a sulis nagyobbira meg nincs időm. Ez is bánt.

18!

Látod, még erre IS van időm... 🤷‍♀️🤣

Én csak leírom, hogy ezt így is lehet...

Talán irigykedsz?! 🤔🤭😘

Nem szoktam kompenzálós anyucikra irigykedni. Az ilyeneknél sose kerek valami.

Oké hogy megoldod, de ha valaki a kérdésben segitséget kér, talán nem bezzegelni kéne.

Na vigyorogjál magadnak tovább.

#19 szerintem meg az a xar hozzáállas, hogy ha valaki nehezebb életszakaszon megy keresztül akkor dörgöljük az orra alá, hogy nézd már nekem milyen überfaca minden, majd heherésszünk azon hogy igen még másba belerúgni is van idő.

Ha meg valaki kilométerekről felismerhető az az ő "érdeme" ne az legyen már a hunyó aki felismeri.

Alapvetően az egész gyk azért egy nagy trágyadomb már, mert jó célból készült az egész oldal,de a sok momzilla készenlétben áll itt minden reggel hogy kibe lehet egyet belerúgni, és nyugodj meg az ilyennek a legszarabb az élete, nem véletlenül promózza itt magát. Nem ő az egyetlen, én is kiszúrok már válaszókat, és hidd el ez nem engem minősít hanem őt, aki ide teregeti ki az életét, meg a személyes dolgait.

25!

Ha esetleg elolvastad volna a kérdést...De segitek: "Hogy bírtátok ki a babával az első évet?" Arra kíváncsi, másnak hogy ment. Nem dolgozik senki a földbe, mindenki a saját tapasztalatát írta le. Ezt kérte q kerdezo

Kérdező, sokszor csak túlélni lehet. Nem csak az első évet, hanem sajnos a másodikat is. Mondd el magadnak minden nap, hogy ELMÚLIK, és az idő múlásával egyre könnyebb lesz.

Fontos, hogy valaki legyen, akivel erről is beszélhetsz őszintén. És ha van segítség, nagyszülő, férj, barátnő, bárki, akkor minden héten szabadulj ki pár órára egyedül. Amikor csak tudsz, töltődj fel.

Aki pedig itt csak annyit tud írni, hogy neki bezzeg... az nem segítség, és nem is itt van a helye ennél a kérdésnél. Óriási különbség lehet baba és baba, testvér és testvér, élethelyzet és élethelyzet között. Pont ezért nem kellene egymásra ítéletet mondani.

Én másfél éve vagyok itthon a lányommal. Vannak jobb napok, és őt nagyon szeretem, de nem élvezem egyáltalán, inkább csak végigküzdöm magam rajta. Testvér nem lesz, tudom, hogy ezt nem tudnám újra, még egyszer csinálni. Nem, nem vagyok depressziós, és akármilyen pszichológus sem tudna rajtam segíteni. Én az örökös alváshiánytól vagyok már állandóan levert, energiátlan, erőtlen. Sokszor bőgni tudnék (sírok is) a kimerültségtől. Az én másfél évesem nem képes most sem átaludni az éjszakákat. Az már jó, ha kétszer ébredünk, és nem ötször. Soha nem is aludta át az éjszakát, időszakokban sem. Nyilván én teljesen máshogyan élem meg a mindennapokat, mint az, aki legalább néhány hónap erejéig, időszakosan ki tudja aludni magát másfél év alatt. Azon meg sem pszichológus, sem pszichiáter nem segít, hogy nem vagyok képes 5-6 órát sem átaludni megszakítás nélkül másfél éve. Mellette az én gyerekem nehéz természet, nagyon akaratos, hisztis, örökmozgó. Anyósom is mondta, hogy a másik két unkája messze nem ilyen volt, és anyukám is, hogy ennél én is jóval nyugodtabb voltam babaként. Nyilván emiatt is élem meg másként a napjaimat, mint az, akinek legalább 10-15 perceket elvan magában az ennyi idős gyereke. Én bármit csinálok is, átlag 3 percenként meg kell miatta szakítanom.

16

Kezdj el foglalkozásokra járni

Én az első gyerek születése előtti nap költöztem a településre.

Férjem sem helyi(200 a családja)

Kialakítottam itt is egy barátikört, mert nekem is igényem van arra, hogy ne legyek “egyedül”

Az első időben minden bap túrázni mentem amikor 1 baba volt.

Napi 6 km.. vele amiatt volt nehezebb, mert csak akkor aludt, ha mentünk és kendőben vagy hordozóban rajtam volt..

Otthon is gyakran úgy kellett a dolgaimat csinálni.. vagy a konyhában volt játszószőnyegen.. majd egy fiókot pakolgatott..

A saját környezetedben kell megtalálni az elfoglaltságodat és az egyensúlyt az életedben.

Lehet a többi válaszadónak károgni… meg rákos példával jönni… amit nem is értek hogy lehet egy kalap alá venni..

Rák ellen nem tudok mit tenni.. a saját èlet irányításáért pedig lehet.

De csak a saját példàt tudok írni, mert az ő igényeit nem ismerem…

Nálam megoldást jelentett a baba-mama klub, kerekítő.. stb

Nekem a nagy 8eves, a kicsi nemsokára 4honapos.

Sokkal nehezebbnek érzek most mindent, mint az első gyereknél. Fiatalabb is voltam, biztos az is számít. Pedig a nagyobbal 7/24ben egyedül voltam, és mégis gördülékenyebben ment minden.

Lehet egy késői másodiknál már mindent jól akarunk csinálni, én pl jobban rágörcsölök a napirendre, az evésekre, stb. pedig tök felesleges.