Miert riogatnak bizonyos cikkek anyukákat az anyaságtól? Mindig csak a nrgatívat olvasom a cikkekben amiket anyukák írhattak (vagy kitudja). Ennyire szörnyű?

Mihelyst megszületik a gyereked, a levegővétel marad az egyetlen dolog kb, amit ugyanúgy fogsz csinálni, mint előtte. Kifordul a világ a négy sarkából. Pár nappal a szülés után leesik majd, hogy ez 24 órás készenlét, és ebben nincs hétvége, szabi, táppénz, karácsony.. nyilván most is tudod. A saját bőrödön más lesz ezt tapasztalni. Soha semmi nem akkor és úgy fog történni, ahogy te szeretnéd. Még egy pisilés sem.

Minden napod ugyanúgy fog kinézni. A gyereknevelés unalmas és egysíkú, cserébe roppant fárasztó. Én nem sírom vissza a pillanatot, amikor leesett, hogy ez évekig így lesz. Két gyerekem van, 3 és 1,5 évesek. Kb mostanra jutottam el odáig, hogy ha ritka sz@r napunk van is úgy fekszem le, hogy jó hallani ahogy szuszognak, hogy vannak nekem. Az anyaság egy végtelen rabszolgaság, amit csak a gyereked iránt érzett feltétel nélküli szeretet tesz elviselhetőve. Az anyaság nagy része szívás. De van egy pici rész, ami feledtet majdnem mindent.

"Mihelyst megszületik a gyereked, a levegővétel marad az egyetlen dolog kb, amit ugyanúgy fogsz csinálni, mint előtte."

Kivéve azt a fél percet, amikor 1 óra járkálás után megpróbálod ííírtó lassan betenni a kiságyba és úgy felegyenesedni, hogy még levegőt se veszel, nehogy meghallja és kezdhesd előlről az egészet :DDDD De ezen jót nevettem.

Na majd megnézem hogy fogsz te fitnesszelni a gyereked mellett,ha neki mégse lesz olyan vicces,hogy te ahelyett hogy felvennéd guggolsz-felálsz előtte még fetrengsz a jóga matracon.

Kitalálni,hogy majd a gyerek elül egy hordozóban vagy egyhelyben akár 10-15 percet mind szép és jó.De kivitelezni nem fogod.Mert egyik korszakban és korosztályban sem vicces egy helyben ülni.

Vagy a TV-t kapcsolós-telefont odanyomós anyuka leszel és akkor lesz időd mindenre,vagy a baba fontosabb és most ezt kihagyom anyuka.

De drukkolok,hogy nyugodt babát kapj akivel kivitelezhető,hogy te tudj magaddal is foglalkozni.Az enyémek biztos hogy nem ilyenek voltak,de tudod mit? Hol érdekel ez engem?

Megyek én egész nap annyit, emelek,cipelek,pakolok hogy ne kelljen sport,túl élem nélküle.Nekem még 2 gyerek mellett kutya is van,emeletes házban.Napi kilóméteróra ha lenne rajtam bbiztos szép eredményt mutatna,de szerintem nem is én vagyok az egyetlen ilyen anyuka.

És ja,én is azt mondom,hogy lusta lennék még sportolni is.Aki ennyire ráér csinálja csak.🤷🏼‍♀️

"Az anyaság egy végtelen rabszolgaság, amit csak a gyereked iránt érzett feltétel nélküli szeretet tesz elviselhetőve."

Ezt milyen szépen megfogalmaztad :D

Az első 3 hónapból arra emlékszem, hogy egy végeláthatatlan szoptatás, fejés, ringatás, ordítás, aggódás hogy képes vagyok e életben tartani körforgásban telt. És igen, volt hogy délben még pizsamában voltam, és egy korty vízért nem tudtam kimenni a konyhába. Állva ettem, figyelnem kellett hogy olyat egyek amitől nem csökken a tejem, kávét nem ihattam, hajat mosni havonta egyszer sikerült, folyton le volt büfizve a ruhám, csorgott a tejem folyamatosan, és egyhuzamban max. 1 órát aludtam, utana kelni kellett mindig valami miatt. Szerettem 8 órát aludni korábban, és akkor kelni amikor akarok, hát nem, naponta 5-6 óra alvással kellett beérjem, azt is több részletben. Bármikor képes lettem volna állva elaludni. Az utolsó dolog az volt amire gondoljak, hogy hogy nézek ki, és mit tornázzak. De tudod mit? Senkivel nem cseréltem volna el azokat a pillanatokat amiket a kislányommal töltöttem és töltök azóta is. Soha nem hagytam sírni, nem volt jarókában, pihenőszékbe vagy etetőszékbe kötve hogy "ne zavarjon", nem a tv és a kütyük nevelik. Inkább megyek vele sétálni, vagy olvasok még egy mesét, építünk egy tornyot minthogy tornázzak és magam csinosítsam. Neki most van szüksége rám. Amikor alszik, akkor még vagy ledőlök én is kicsit, vagy házimunkázom.

Minden nap egy újabb kihívás, mindig más miatt, de ez benne a szép. Ésnap végén megnyugtató, hogy ma is sikerült,és boldogok vagyunk úgy ahogy vagyunk.

Régi a kérdés, de azért leírom az én nézőpontomat.

Engem sokkal jobban zavarnak azok a cikkek, amik valami varázslatos, rózsaszín álomnak írják le a korai anyaságot (meg a terhességet, szülést, szoptatást, etc). Ezek sokkal nagyobb kárt okoznak, kegyetlenül pofán tudja csapni a nőket a valóság, mikor odaérnek.

Ami az ilyen 'miért nem tornázik a babával, meg biztos túlzás, hogy vécére sem tud kimenni békében' véleményeket illeti: nem arról van szó, hogy egy pechesebb friss anyukának ténylegesen nincs 5 szabad perce egy nap. Hanem annyira ki van készülve fizikailag, lelkileg, szellemileg, mindenhogy, hogy az alváshiány, gyulladt mellek, császárseb és két sírógörcs között nincs erre kapacitása. Ezt nem lehet kivédeni, pusztán szerencsével (jó alvó baba, problémamentes szoptatás, nyugodtabb hormonok) valamennyire megúszni - amit sok anyuka szeret a saját érdemeként vagy fölényeként látni.