Én reagálom túl, vagy valóban korai lenne így "lepasszolni" a gyereket?
Jelenleg 16 hónapos. Sokat vagyunk vele a nagyszülőknél, meg 1-2 órára szokott is velük lenni házon belül, apósom néha elviszi sétálni ilyenkor a környékükre. Terhes vagyok, 19 hónap lesz köztük, és após már megmondta, hogy majd elhordják a nagyot itthonról, hogy nyugtom legyen majd, de nekem ettől a gondolattól a hátamon feláll a szőr. Mindig mi visszük a gyereket, sosem autózott még úgy, hogy valamelyikünk ne lett volna ott, és nem is akarom egy ideig még, hogy bárki fuvarozza. Nyilván, ha kényszerhelyzet lenne, az más, de csak azért, hogy távol legyen tőlem... a gesztust értem, de nem célom lepasszolni a gyereket. Sajnos úgy érzem, "el lett kapatva" apósom azzal, hogy elvihette a gyereket egyedül sétálni, amikor náluk voltunk vele, és már azt hiszi, mindent lehet. Nem merem autóban rábízni a gyereket, borzasztó erőszakosan és vakmerően vezet, én magam utálok mellette utazni. A gond az, hogy már mondta is, hogy vesz majd gyerekülést, amit a saját kocsijukba tehet, és nyilván sértődés lenne belőle, ha megvenné, és utána nem használnánk, mert nem adnám oda a gyereket.
Hozzáteszem, nem igazán ért ahhoz, hogy egy ilyen kicsivel még mit lehet, simán adna neki olyan kajákat is, amit nem ehet, enged neki olyanokat, amit mi nem (persze vigyáz rá, hogy ne legyen baja, imádja őt, de akkor is). Hosszabb időre nem bíznám rájuk, anno a saját gyerekén nem volt hajlandó pelenkát cserélni, és az enyémen se cseréltek soha, ha addig voltam távol, hogy átázott a pelusa, akkor is megvártak vele. Ennek ellenére azt is állandóan mondogatja, hogy hagyjuk ott éjszakára a gyereket náluk, hogy legyen egy nyugodt esténk. Nem tudom, ezt hogy képzeli el élesben kivitelezve...
Mielőtt valaki nekem esne, a szándékát értékelem, de én ezt rettentő korainak tartom. Férjem legyint ezekre, mert kerüli a konfliktust, hogy meg legyen beszélve, de én nem engednék ebből.
Ti mit gondoltok? Túlféltem, vagy tényleg korai, amiket akarnak?
(Gyerekülést rendelek majd külön, ami kompatibilis minden autóba, ami a családban van, így "vész" esetén bárki el tudja vinni a gyereket. De fixet egyik nagyszülőhöz sem akarok.)
Az elején ne is nagyon vigye el senki, mivel a tesó érkezése a nagyra is hatással lesz, és nem jó dolog eleve kitenni a gyereket. Ebből lehet konfliktus, és nagyon durva testvér féltékenység.
A másik ha téged lever a víz attól ahogy vezet, akkor jogos, ha nem akarod mögé ültetni a gyereket. Én ismerek olyat, aki szintén nem egy szent az utakon, de ha gyerek ül mögötte, akkor olyan mint akit be xanaxoztak. De ha apósod gyerek mellett ilyen, én otthon rágnám le a 10 körmöm, hogy épségbe oda értek e.
A pelenkázásról, meg ne is beszéljünk. Ez a tipikus, én már nem szülő, hanem csak a nagyszülő vagyok. Kérem a gyereket, de az egyéb teendőket már nem. Ez így nem segítség. Plusz a gyerek milyen szarul fogja magát érezni, ha nem cserélnek rajta pelenkát. Plusz így lehet jó kis fertőzéseket összeszedni, ha nem cseréli le a kakis pelust.
Menjen el hozzátok, vigye el ott sétálni, ha tényleg segíteni szeretne.
Nézd,a te gyereked ez pedig csak egy felajánlás volt (bár elég erőszakos felajánlás,ha tényleg így mondta).Senki nem fogja kitépni a kezeid közül a gyereket,hogy már pedig mi most visszük magunkhoz.
Ha szükséged lesz a segítségre,mert mondjuk a 6 hetes gyermekágyi vérzés és a csecsemőzés egyszerre ki fog meríteni,akkor jó ha van valaki aki mondjuk addig egy órára leviszi jobb időkben a nagyot játszóterezni.
16 hónaposan nekem már aludt anyukámnál (korábban is,de én ebben a korában lettem várandós,és ugye a kérdés is erre a korra irányul).Imádják egymást,én meg nagyon fáradt voltam az első trimeszterben és rengeteget hánytam is (vészes hányás),jól jött hogy elviszi egy kicsit néha (vagy volt hogy én vittem,mert úgy volt egyszerűbb).Nem gyakran,de akkor is tényleg,nagyon kellemes volt 1 napot végig pihenni.De én emellett tudtam,hogy anya 10000000%-ig megbízható,és sose volt kétségem afelől,hogy a lehető legjobb kezekbe adtam a fiam,nyugodtan le tudtam tenni a fejem pihenni anélkül,hogy 1000x megnéztem volna a telefont nincs-e baj,vagy 1000 féle baleset végig futott volna a fejemben.Ő nem is lakik messze,talán 15 percre (+5 perc séta) innen trolival.
Na most,ha messze lakna biztos,hogy minimum a távolság és az autó miatt már lenne okom aggódni,és sokkal nehezebben mondanám azt,hogy mehet át hozzá.Megint nem anya miatt aggódnék,egy rakás nyomoréknak van úgy jogsija,hogy még utasnak is csak kényszerzubbonyban szabadna lennie.
Ha nem ismerné ennyire a fiam szokásait,vagy nem lennének ennyire össze szokva (ha szabad így mondani),netán a fiamnak nem esne jól ez az egész egy pillanatig se akarnék ilyen segítséget igénybe venni én sem ilyen áron.De nálunk ugye ez megint más,mi még laktunk is együtt ameddig a házunk volt felújítás alatt,anyukám pontosan tudta és tudja is a mai napig a teljes napi rendet,a fiam kedvenc ételeit,megérti a gagyogást (már aminek van is értelme épp) és a mutogatást,és ami nekem elsődleges szempont volt mindig: soha nem sírt ha ott hagytam őket egyedül,pedig el is köszöntem mindig tőle,nem bedobtam és kiszöktem előle a házból.
Szóval minden rajtad és rajtuk áll ilyen esetben.Ha rájuk mered bízni a gyereked,mert vannak annyira megbízhatóak,hogy tudjanak rendesen vigyázni rá akkor úgyis akár egy játszóterezés erejére el fogod engedni velük.
Ha kétségeid vannak akkor szükségtelen ezen gondolkozni,amikor aktuális lesz a téma simán elutasítod a felajánlás (mert azért kötelezni mégse kötelezhet,hogy már pedig add oda nekik őt..),és megmondod hogy elbírsz te két gyerekkel is,vagy pedig más módon segítsenek be neked.
Nyílván ha a saját példám,a saját anyukám és a saját fiam a tapasztalatom én azt fogom mondani,hogy had menjen.
De nem ismerem a családod,nem ismerem a fiad,és nem ismerlek téged sose merném kijelenteni,hogy bármilyen korban is bízd másra a gyereked,főleg ha kétségeid vannak.
Ha nem bízol bennük, akkor nem a koraiság a probléma. Ez addig gond lesz, ameddig nem tudnak a gyerekek magukra vigyázni.
Nekem nem lenne korai, a lányom féléves kora óta rendszeresen tölt egyedül pár órát a nagyszülőknél, nyolchónapos kora óta egész napokat, tíz hónapos kora óta pedig alszik is ott alkalmanként. A nagyszülők imádják, profin ellátják. Náluk a kocsiban ugyanúgy ott van a gyerekülés. Természetesen nem adok teljes házirendet, tudom hogy tiszteletben tartják a legfontosabb kéréseim, az meg hogy kap egyszer-kétszer csokit, marhára nem fogja az életét tönkretenni. Semmi korai nincs benne, de ismétlem, itt van bizalom. Sajnos volt már szükség az SOS segítségükre is...
Azt neked kell eldönteni, hogy a problémák jogos aggodalmak, vagy esetleg egy túlkontrolláló kifogások.
Nálunk úgy volt, hogy 2 hétig négyen voltunk itthon, majd amikor a férjemnek vissza kellett mennie dolgozni, akkor jöttek a szüleim segíteni. Sajnos a kistesó irtózatosan sírós volt. Vagy pár percet aludt vagy üvöltött, akár órákon keresztül. Alig volt szabad kezem. Közben kint hétágra sütött a nap. Nagyon sajnáltam a nagytesót, hogy be van zárva a négy fal közé és az állandó babasírást kell hallgatnia.
Így a szüleim abban segítettek, hogy minden nap levitték a nagyot játszótérre. Néha sikerült velük tartanom a kicsivel hurciban, de ugye akkor sem tudtam homokozni a naggyal.
Még úgy segítettek, hogy esti mese alatt a szüleim a kistesóval szenvedtek a másik szobában, én pedig tudtam mesélni a nagynak.
Ezzel azt szeretném mondani, hogy majd meglátod, milyen segítségre van szükséged. Merd kérni azt, ami nektek jó!
"Sértődés lenne" - ééés? 🤷♀️
Úgy bírom amikor ezt olyan ember mondja, akinek a környezetét viszont nem érdekli, hogy ő megsértődik-e :/
Tipikus elsőgyerekes, túlparázó helikopter szülő vagy. Hidd el ha majd meg lesz a második, sok mindenben változol majd, mert rá kényszerülsz, meg nem lesz annyi időd.
Ne legyél az aki szereti kisajátítani a gyereket, aki azt hiszi csak ő tud gondoskodni a gyerekről, meg életben tartani.. Ne akarj olyan lenni aki nem tud leválni a gyerekről.. Pláne fiú.. Neked nem lesz lány a világon aki meg fog felelni..
16 hónapos aki már ehet(ne) mindent..
A nagyszülőnek az a "dolga", hogy szeresse, kényeztesse az unokát, a nevelés meg a szülőé.
Másfél évesen a nagyom aludt egy hétvégét anyuéknál, a sokkal vagányabb középsőm pedig egy hétig nyaralt apáméknál.
Ennyi idősen ehetnek már bármit, pelenkázni nálunk is a mamák szoktak, nem a papák, az autós ülés alap, abban szigorú vagyok, de megbízom a vezetési rutinjában mindenkinek.
Nyilván, amikor megérkezik a kistesó, na PONT AKKOR nem adnám oda, de előtte simán, 2 héttel később meg boldogan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!