Nem unatkoztok otthon?

én sem nagyon találkozok kisbabásokkal, de azért nem unatkozom. Egyébként az unalom és a monotonitás között ég és föld a különbség. Engem egyelőre teljesen kielégít, hogy othon vagyok a kicsimmel. Azért nem unalmas, mert utálom a rendetlenséget és a koszt, ezért rendszeresen takarítok, amellett pedig mindíg kitalálok valamit - pl. virágültetés - ami jobb esetben egy nap volna, de én több napot is vacakolok vele, mert a kisfiam mellett nincs időm annyit foglalkozni vele, mint szeretném. Ha kész, leülök és gyönyörködök benne. Utána szétnézek megint a ház körül, megint találok magamnak valami csinálnivalót. Két dolog állandó, és egyben monoton is, de azért maximálisan kikapcsol: szombat délután babaúszásra utazunk 80 km-re otthonról, és minden vasárnap reggel templomba megyünk. Ha úgy veszed, ez is monoton.

De miért vagy bezárva a lakásba? Nincs kulcsod a kapuhoz? Ha tényleg unatkozol, kapd a nyakadba a babát és indulj el. Mi az, amit csak baba nélkül lehet megcsinálni? Még lepasszolni sem kell, én mindent vele csinálok. A héten pl. el kéne sétáljunk az egyetemre.

19:14-esnek: amikor egy nő gyereket vállal tudja(legalábbis azok tudják, akiknek van eszük), hogy az élete már nem lesz ugyanolyan mint régen volt. Ezzel a gondolattal kell babát vállaln. És akinek ez nem megy, mert ő ugyanúgy, és ugyanazt akarja csinálni, mint előtte, ne akarjon gyereket. Nem is értem, hogy gondolja bárki ezt!

Mint ahogy más is írta: az unalom és a monotonitás teljesen más!!!!!