2 év körüli nagyobbik tesó hogy bírta azt a néhány napot, amíg a kistesó születése miatt kórházban voltatok?

Én "ajándékba" kaptam a kistesómat, csupa pozitív élmény maradt az izgalomból.

Az a furcsa, hogy még most is emlékszem néhány részletre, milyen boldog voltam ahogy mentünk érte a kórházba, ill. amíg apával ketten voltunk otthon én segítettem neki.

Nálunk 2,5 év van a gyerkőcök között. Néhány óránál több időt azelőtt még sosem töltött nélkülem. Főként apával volt, amíg a kórházban voltunk, illetve nagymama vigyázott még rá valamennyit (pl a szülés alatt is). Meglepően jól bírta. Pozitív az egészben, hogy a nagy ezalatt a pár nap alatt rettentő közel került apához. Azelőtt, ha valami kellett neki, vagy valami nyúgje volt, általában engem keresett, utána viszont jobban apát.

Hogy én hogy bírtam nélküle? Előtte nehéz volt elképzelni, de nekem ott volt a pici, aki eléggé lefoglalt, valamint látogatásokkor mindig jött a nagy is.

na én a megszokott 3helyett 9napot voltam a pici "öcsivel" kórházban,valami gyulladást kapott 7napos antibiotikum kúra :-(

de az akkor 19hónapos nagy fiam teljesen jól elvolt apával.Sőt,azt vettem észre az első 4napban nem is hiányzom neki.mondjuk ez nagyon rosszul esett,nem elég hogy a pici beteg,én kórházban(hiába VIP szoba)és akkor még a nagy sem "szeret"....

akkor annyira apás lett,hogy azóta apa ha itthon van,wcre sem mehet nélküle.szerencsére azért engem is szeret,és most így 3hónappal a kicsi érkezése után,talán helyre állt a rend.És érdekes,kb azóta mondja hogy anya,anyuka mióta megszültem az öcsit