Kb mikor kezd el szófogadóbb lenni, értelmesebb egy egy éves gyerek?

Szerintem próbáljátok meg a homokozót mégis. En amióta ülni tud, viszem, hogy civilizálódjon. Ha nem szokja meg, ha nem tanulja meg, hogy ott hogyan kell viselkedni, akkor honnan fogja tudni? És igen, a szájába veszi, a homokot kb 2-3x megkóstolja, rájön, hogy szar, és kész.

A többiben megértelek, kitartás. Engem is a frász tör ki néha. 11 hónapos a gyerek, 11 hónapja nem voltam egyedül itthon. Ha főzök, legalább a felét úgy kell menedzselni, hogy kapaszkodik a lábamba, és még szerencsém van, ha nem üvölt közben. Aztán persze nem eszi meg, amit főztem 😄

Figyelj, amúgy az se sokkal jobb, ha érdekli a mese. Az enyém él-hal a kis mondókás lapozóiért. Van, hogy egy nap összesen 4 óra hosszat azokat olvasom. Szerinted? Néha már azt erzem, kifolyik az agyam a fülemen. De közben meg olyan büszke vagyok rá, hogy erdeklődik. Ja, nem egy helyben ül ám, míg olvasok, mászkál, pakol, neha kiveszi a kezemből a könyvet és másikat hoz a történet kellős közepén... sikítófrász 😅

"Ha főzök, legalább a felét úgy kell menedzselni, hogy kapaszkodik a lábamba, és még szerencsém van, ha nem üvölt közben. Aztán persze nem eszi meg, amit főztem"

Fú ez de ismerős.

🍲?

Nem

🧀?

Nem

🥪?

Nem

🍝?

Nem

🍓

🤌

Az a baj, hogy magadnak mondasz ellent. Egyik korábbi kommentedben azt írod, nagyon szigorú vagy, most meg azt, hogy csak a tényleg veszélyes dolgokat tiltod. Ezek közül akkor most melyik igaz?

Ne aggódj, nem fog ilyen maradni. Bizonyos szempontb rosszabb lesz. :) Arról lassan leszokik, hogy mindent a szájába vegyen, de 2-3 évesen a fejed tetejére is állhatsz akár, akkor is brutál hisztis lesz. Erre már most érdemes felkészülnöd lelkileg, hogy ez nem azért lesz, mert rosszul neveled vagy mit tudom én, hanem mert úgy tűnik, ilyen a temperamentuma.

A tévecsapkodást és társait persze ne engedd, de fejben azért lazíts egy kicsit, különben pokoli lesz az elkövetkező 16-18 évetek.

A 33-as és 35-ös hozzászólásodban már teljesen máshogy nyilatkozol mindenről. Például azt írtad az elején, hogy nem halad a házimunka, most meg, hogy mindent tudsz csinálni.

Az pedig, hogy sokat vársz, az olvasásra is vonatkozik. Majd 1,5-2 éves korában fog leülni melléd egy-egy vers erejéig, aztán rövidebb (értsd 3-5 perces) meséket is meghallgat majd ülve, és így tovább. Egy évesen annyit kell max. kibírnia, hogy rámutatsz, és nevén nevezel néhány dolgot egy képes könyvben, aztán vagy mutatja ő is, ha megkéred rá (hol a labda?), vagy nem.

Ahogy már említettem, vannak tiltások, amiket évekig kell ismételni. Simán ilyen az, hogy ne nyúljon a TV-hez, ne krémezzen, ne másszon fel (túl magasra) a bútorokon, stb.

Kérdező, ez a magyarázata a kisfiad viselkedésének:

"A végrehajtó funkciókért, többek között az impulzuskontrollért felelős agyterület, a prefrontális kéreg (pontosabban a dorzolaterális prefrontális kortex) csak a húszas éveink közepére fejlődik ki.

Hogy ez miért lényeges? Mert ahogyan az ábrákon is látszik, még egy 5 éves kisgyermek agyában is nagyon-nagyon fejletlen ez az agyterület! (A skálán a piros a legkevésbé, a lila a leginkább fejlett)

Mégis, már egy 2-3 éves kisgyermektől is gyakran elvárjuk, hogy

- ne legyenek „szélsőséges” érzelemkitörései

- nyugodjon meg (egyedül)

- legyen szófogadó

- ellen tudjon állni a kísértésnek, ha valamit megtiltottak neki

- (és úgy általánosságban viselkedjen úgy, mintha felnőtt lenne)

Csakhogy ezekhez mind az említett agyterület működése szükséges!

A legtöbb esetben azonban a totyogók, kisgyermekek együttműködőek, legfeljebb nekünk tűnik úgy, hogy mindig dacolnak. Egy kis „gyakorlat” otthonra: Ma fókuszálj arra, hogy hányszor együttműködő a gyermeked! (Nem fogod tudni megszámolni.) Hajlamosak vagyunk a negatív dolgokra összpontosítani, és a nap végén úgy érezzük, hogy végig ellenkezett a gyerkőc.

Gyakran találkozunk „jól” viselkedő kicsikkel is. Mi lehet az oka ennek a látszólagos ellentmondásnak? Lehet, hogy a kisgyermek

- célja ugyanaz, mint a felnőttnek (pl.: ő is szeretne menni sétálni, ezért nem ellenkezik öltözésnél)

- szülei a lehető legjobban alakították át a környezetet (pl.: az ő magasságában van a fogas)

- szorong, fél (az adott helyzetben vagy szülői büntetéstől)

- nagyon nyugodt temperamentumú

Forrás:

Gogtay, N., Giedd, J. N., Lusk, L., Hayashi, K. M., Greenstein, D., Vaituzis, A. C., … Thompson, P. M. (2004). Dynamic mapping of human cortical development during childhood through early adulthood. Proceedings of the National Academy of Sciences, 101(21), 8174–8179. doi:10.1073/pnas.0402680101

[link]

Kép: National Institute of Mental Health; Paul Thompson, Ph.D., UCLA Laboratory of Neuro

Imaging"

A bejegyzést innen hoztam, itt láthatod az ábrákat is: [link]

Tehát a kisfiad egyszerűen még nem érett meg azokra a dolgokra, amiket elvársz tőle. Próbáld meg kicsit a fentiek szerint szemlélni őt, határhúzással de megértően, mert máskülönben nagyon hamar csak a "rosszaságot" fogod látni benne, ami rányomja majd a bélyegét a kapcsolatotokra. Kitartást!