Mit tudok még tenni?

Két kisgyerekem van (1 és 2 éves). Rengeteg a hiszti, és nagyon nehezen viselem. A naggyal az első év aránylag zökkenő mentes volt, a kicsivel az újszülött kor, viszont rettenetes. Mostanra pedig a nagy iszonyatosan hisztis lett. Tudom, hogy van dackorszak, de elmúlt 2 éves, és egyáltalán nem beszél. Nem tudok vele kommunikálni, az egész nap sírásból áll, és van hogy egetrengető hisztiből. A férjem is tanácstalan, pluszba sokat dolgozik. Egyéb segítségem nincs, egyedül akkor van kis nyugtom, ha a férjem elmegy velük egy kicsit.

Voltam a naggyal fejlesztőbe, semmit nem ért, aztán elkezdtük a Skillot, az sem ért semmit. Fizikailag is megviselnek a hétköznapok. Iszonyatosan fáj mindenem a két terhesség után, de a gyógytornára járok, hogy ezen javítsak. (A probléma terhesség előttről származik, csak a terhességig, nem durvult el). Szeretem a gyerekeim, de van hogy fel se akarok kelni az ágyból. Jobbra balra viszem őket, hogy a problémákra megoldást találjunk, de én belefáradtam, hogy szülő legyek. Egy háznak a háztartását vezetem, és a gyerekeimmel vagyok, de legszívesebben egyedül elköltöznék, egy egy szobás panel lakásba.

Most gyerekpszichológushoz is fordulok, mert az altatás is egy rémálom, de van napirendjük, megvan a lefekvésnek is a menetrendje, hogy tudják menni kell aludni. És a délutáni lefektetés rendben van, de este, amint becsukom az ajtót, a nagy azonnal hisztizni kezd. Ha bemegyek, össze-vissza mutogat, azt sem tudja mit akar, és még csak egy-egy szóval se tudja elmondani mi a baja, mit szeretne. Minden egyes lefekvés éjszakára órákig tart, és hiába minden próbálkozás, semmi nem jó. Ha ott maradok, ha kijövök, és volt már, hogy figyelmen kívül hagytam a kiabálást.

Nem tudom mit tegyek, mitől lenne ez könnyebb, mert én már nem tudok többet elviselni.

Most legszívesebben, elmennék egyedül, és újra munkába állnék...

Mit tudok még tenni? Mert most már csak sírok, feszült vagyok, és kezd elegem lenni mindenből, és tudni akarom, hogy mi a francot tudok még tenni.