Kb mikor kezd el szófogadóbb lenni, értelmesebb egy egy éves gyerek?

Pici még. Kb. 8-10 hónapos kortól kezdegetik érteni a tiltást, de sok hónap, más dolgoknál több év, mire megértik, hogy nem szabad.

Ő ilyen típus, hogy mindent a szájába vesz. Ez is sokáig maradhat még, de lehet, hogy fél év múlva kinövi.

Orvossal beszéltél a sok kiáltozásról? Tényleg irreális, amit elvársz. Magadban kell helyre tenni, hogy most a gyerek az első. Ami kis időt el tudsz csípni a háztartásra, azt használd ki, de ne az legyen a legfontosabb.

Nemrég olvastam gyakorin hasonló mondatot, hogy mi, a férjemmel, nem ilyenek vagyunk. Ez lehet, de nem is 11 hónaposak vagytok. Szerintem egy testvér jó eséllyel rontana jelenleg a helyzeten, amíg te nem tudsz nyugodtabb lenni, és amíg a gyerek nem lesz nyugodtabb.

Most az a nehéz, hogy könnyen terelődik a figyelme, ide-oda rohangál ahhoz, ami épp megtetszik, kevés a veszélyérzete, fizikailag közelről kell követni és még nem igazán érzi különállónak magát ő sem tőled (pl. simán otthagy, mert szerinte te úgyis jössz, bezzeg, ha lelépnél, mert olyan szépen játszik nyugiban, rögtön ordít). De ha rosszat csinál, a hónod alá tudod még csapni, be tudod gyömöszölni babakocsiba vagy magadra kötni, lekenyerezni másik játékkal, megnyugtatni valami bevált praktikával... stb.

Hiszti szempontjából dackorszakosan ennél rosszabb lesz, és az általában két, két és fél éves kor között tetőzik. Akkor már érti, rájön, hogy nem irányíthat téged, mint külön embert, de frusztrált attól, hogy ő sem képes egy csomó mindenre, és sokkal (persze gyereke válogatja) kitartóbb, erősebb, cselesebb, nehezebb és gyorsabb, mint egy évesen.

De olyan 4 és 9 éves kor között lesz majd egy szép nyugisabb korszak, amíg el nem kezd begyűrűzni a kiskamasz korszak olyan 9-12 éves kor között.

Érdemes persze inkább minden korszaknak a szépségeire koncentrálni. :D Dackorszakosan például tök jó lesz, hogy már tudtok lassacskán beszélgetni, szerepjátékokat játszani, bújócskázni, labdázni, firkálni, futóbiciklizni, építeni...

Kistestvér, mint írták, inkább regressziót szokott okozni, azaz ő is kisbabább akar lenni, hogy figyelj rá is. Sok gyerek ki is mondja, hogy inkább "vigyük vissza" :) ÉS lehet, újra bepisil majd vagy még hisztisebb lesz. És életveszély kettesben hagyni őket, mert repül a kistestvér felé a megmutatni kívánt mesekönyv, vagy ki akarja emelni az ágyból, megetetni valamivel, meg széthagyja mindenfelé a 3+ darabos játékait... stb. Persze mire lehet a tesóval játszani, addigra tényleg nagy segítség, hogy lekötik egymást - csak az első olyan két évet kell túlélni :)

A fiam is ilyen volt. Tűzről pattant hurrikán, mindent meg akart tapasztalni, a nem szabad, veszélyes, túl forró, túl szúrós stb. Nem fogadta el, amíg maga ki nem próbálta. A határait nem fogadta el, lazadt. Nem volt hisztis de brutális dacos, provokatív és flegma. Nagyon nehéz volt vele, hullámzóan, mert volt hogy valami nevelési proktika bevált, ideig óráig és talált másik kiskaput. Nálunk az egyszer elég szólnom és megtanulja nem működött. Életvidám érdeklődő gyermek volt de soha nem tudtam játszótéren pl baratsagokat kialakítani mert vagy nem maradt meg ott, ahol a többi anyuka és gyerek vagy akkora akarat volt benne, hogy amikor nem engedtem valamit és lázadt a többi anyuka csak azt tudta szemforgatva mondani hogy az ő 1 oraja egyhelyben játszó gyermekénél mi vált be.

Most 6 éves a fiam. Sokkal könnyebb vele. Nagyokat beszélgetünk, együtt tarsasozunk, főzünk. Gyorsan tanul és önálló.

Férjemnek van egy nagylány, korai házasságból. Sokáig azt hitte az az átlag ahogy a lánya viselkedett. Hogy az a mennyiségű hiszti sok, és hogy minden nehézségen átmenet vele. De rá kellett jönnie hogy nem rosszul neveltük a fiunkat, nem baj ha ő elevenebb, hangosabb, melósabb. Csak szimplán más a habitusa. Dackorszak után nagyon könnyű már. Elevenebb még mindig, de sportolni visszük amit nagyon élvez.

Egyrészt nagyok az elvárásaid! Szerintem korának megfelelően viselkedik, és ha ezerszer is nemet kell mondj valamire, akkor annyiszor kell.

Az éjjeli ordítva kelésnél téged "idegesít"? Valószínűleg rossz neki, és nem az zavar, hogy baja van, akár night terror akár csak egy puki zavarja, hanem hogy téged idegel?

Szófogadó? Egy 1 éves? Még kicsi ehhez, még 2 év múlva is kicsi lesz.

Nem érti meg a miértet.

A másik a nappali alvás. Miért erőlteted a kettő alvást? Ilyenkor szokott a legtöbb baba átállni 1 alvásra. Inkább told ki a délelőttit kicsit, és este nem fog beájulni az ágyba.

És szépen kérlek... ne várd már el szerencsétlentől, hogy kiskatona legyen. 1 éves. Nem 5.

Tényleg nagyok az elvárásaid. El kell fogadod őt és úgy kezelni a hisztiket hogy biztonságba tudja magát melletted.

Jelenlegi hozzáállásoddal csak azt éred el a későbbiekben , hogy azt fogja érezni nem felel meg neked, mert nem olyan kirakat baba, akit instan lehet mutogatni, mert olyan kis nyugodt.

Későbbiekben csak melósabb lesz, ha örökké azon rágódsz, hogy a tiéd miért ilyen és miért nem amolyan neki és magadnak is csak ártasz

Szerintem a legnagyobb probléma, hogy olyasmit vársz el tőle, amire egyszerűen még nem képes. Nem olvastam a többi hozzászólást, lehet, hogy már írták, de egy 1 éves teljesen normális, hogy mindent a szájába vesz és zavarja, ha nem engeded.

Ami nálunk beválik: csak azokat tiltom, ami TÉNYLEG tilos. Konnektorba ne nyúljon, késsel ne játszon, ilyenek. Az, hogy a homokozóban négykézláb mászkál és hempereg, nem tilos, azért van ott, hogy játszon benne. Az, hogy megeszik pár porszemet, az miért is baj? Majd rájön, hogy nem finom, beteg meg nem lesz tőle. Az én lányom már 10 hónapos korától kezdve viszem homokozni, nagyon jól elvan ott, sosem volt még probléma vele, pedig ő is elég intenzív személyiség. Piszkos lesz? Na és, azért gyerek. Ha sosem tudja kiadni magából a feszültséget (akár a szabad játékkal, akár egy kis sikoltozással, akár szaladgálással a szabadban), akkor abból simán lehetnek olyanok, hogy álmában is kiabál.

Vidd sokat ki a természetbe, egy parkba, ahol bíbelődhet nyugodtan, ahol nincs megtiltva neki semmi, csak vigyázz rá, hogy ne bökje ki a szemét egy ággal, de kb eddig tartson a te közrejátszásod. Ő önállósodna, amennyire egy egy éves önálló lehet, és ez teljesen normális. Ha ebben megakadályozod, az olyan, mintha most téged felnőtt fejjel akarna az anyukád mindenáron etetni, mert biztos kiöntöd a kanálból az ételt és nem akar takarítani. Idegesítene? Nyilvánvalóan. Kb így képzeld el, amikor a fiadnak megtiltasz teljesen normális dolgokat, amiket a kortársai már rég csinálnak (pl homokozás).

Bízz a gyerekedben, hogy azt csinálja, amire neki szüksége van. Úgy fog fejlődni, ha hagyod, hogy felfedezze a világot és saját magát, a saját képességeit is. Az egy nagyon életidegen elvárás tőle, hogy egész nap csendben játsszon a sarokban egyedül, ha erre vágysz, akkor szobanövényt kellett volna venned, nem gyereket vállalni, mert az első néhány hónapot leszámítva nem az a normális, ha némán csak elvan magában.

Ha minden tilos, akkor igazából semmi sem az. Akkor fogja megtanulni, hogy adjon a szavadra, ha látja, hogy nem minden esetben ugyanaz a reakciód mindenre. Ha van, amit szabad, van, amit nem (és ez következetesen ugyanaz), akkor megtanulja, hogy ha anya azt mondja, hogy NEM, akkor annak nyomós oka van. És nem csak az, hogy anyának az kényelmetlen vagy nemistudom, hanem az, hogy azt tényleg nem csináljuk.

Ami egyedül fura a leírásodban, ez az alvás közbeni ordítás. De minden más teljesen normális, és 100ból 99 gyerek tuti csinálja.

Az éjszakai ordítás mindenképpen probléma, ennek járj utána. A többi tekintetében nem ismételném a többieket, mert nagyon szépen leírták, hogy túl sokat vársz a gyerekedtől.

Ismerek egy anyukát, aki ugyanilyen volt (vagyis hát most is ugyanilyen). 1 éves kor körül voltak a fiaink, amikor megismerkedtünk, dettó ugyanez, mint te, kivolt idegileg, hogy a gyerek szófogadatlan, fegyelmezetlen, piszkol, szaladgál, nem vigyáz a ruhájára stb. Folyamatosan szegény gyereket szidta direktbe is, és másoknak is. Semmi baj nem volt szerintem a kisfiúval, úgy viselkedett, mint az enyém.

Azóta viszont eltelt tíz év, a gyerekeink most ötödikesek, osztálytársak. És a kisfiú tényleg szörnyű gyerek lett. Mivel folyamatosan mást se hallott, mint hogy úgyse felel meg, úgyis rossz, állandóan olyan elvárásokat állítottak felé, amit korából adódóan képtelen volt megugrani, most már meg se próbálja. Miközben a többi hasonló korú gyerek, akiknek nem tiltottak mindent, és nem vártak el tőlük szinte felnőtt viselkedést, normális, fegyelmezett kiskamaszok lettek (nyilván nem tökéletesek, nekünk is vannak harcaink a mai napig, és lesznek is még jó darabig), addig ő, akit hazarángattak a játszótérről, ha koszos lett a ruhája, és az anyja "nem tolerálta a hisztit", teljesen kicsúszott a szülei keze közül.

Szerintem ha nem akarsz idáig jutni, fontold meg az itteni válaszokat, és állítsd életszerű elvárásokat a gyerek felé, mert sajnos nagyon könnyű elmarni őt magadtól.