Miért lett manapság "divat" a kötődő nevelés?

Mert a pszichológia nem túl régen lett külön tudomány, azon belül a gyermekpszichológia meg még fiatalabb.

Régen meg pont sokkal több ház körüli munkát kellett végezni és kevesebb idő jutott az embereknek bármi másra, mint a létfenntartásra. Még régebben meg az ősembernél még biztosan együtt aludtak és addig szopott a gyerek, amíg volt mit, hisz akkor is az volt a "legolcsóbb". Ahogyan most is csinálja még jó pár nálunk sokkal természetközelibb nép, hogy a gyerek folyton rajta lóg, úgy megy mittudomén gyűjtögetni vagy kapálni. Aztán ahogy egyre jobban boldogul egyedül, lesz neked egyre nagyobb teher, s küldöd, engeded egyre messzebbre.

Az inkább tudatlanságból alakult ki, hogy mákteát meg alkoholt itattak a gyerekkel, hogy nyugton legyen vagy kikötötték az asztal lábához. A három óránkénti szoptatás meg tudtommal akkoriban jött divatba, amikor a nők beálltak dolgozni.

A kötődő nevelés nem a majomszeretet jelenti. A gyerekeknek kellenek korlátok, szabályok, "csak" figyelembe kell venni az érettségüket, igényeiket és a vele született személyiségüket is. Korai szakaszban ez az, hogy válaszolsz neki, ha hív. Szerintem úgyis inkább erre hajlik ösztönösen egy anya, nem arra, hogy becsukja a csecsemőt egy szobába, aztán az sír az ajtó egyik felén, ő meg a másikon, mert valaki azt írta/mondta, hogy nehogy elkényeztesse.

A kötődő nevelés nem egyenlő az együtt alvással az iszsz-el meg hordozással... mik ezek a téves elképzelések? Én kötődően próbálok nevelni, vagyis "válaszkészen".

Tehát tápszerrel is igény szerint etetek/etettem, külön szobában alszik, külön kiságyban, de kamera figyeli, és odamegyek elringatom ha felébred, ha sír, megvígasztalom (a hisztit nem). Hordoztam sokat eleinte, mert sírós baba volt az első 3 hónapban, de most már nem szereti a hordozást mert szaladgálna, szóval már nem hordozom, mert figyelek az igényeire és válaszkészen reagálok (azzal, hogy szaladgálhat).

Amennyiben te is hasonlóan csinálod, el kell keserítselek, de te is kötődően nevelsz.

Szerintem az a "régen" az legfeljebb a masodik ipari forradalomtol lehet, amikor is a nőknek is kötelező volt dolgozni, és a városokba költözéssel szetbomlottak a nagycsaládok.

Előtte mindig volt valaki a gyerekek körül, sírni meg nem tudták hagyni éjszaka, mert egy vagy két szobába élt több generáció. Sot, könyveket sem tudtak olvasni a gyereknevelésről mert a legtöbb ember nem tudott olvasni.

Amiota tomeggazdasag van azóta próbálják formálni a társadalmat, és ezt a családokon kell kezdeni, ezen belül is a legfiatalabbakkal.

Most könnyen gúnyolódik mindenki hogy 3 óránként szoptatás meg sírni hagyas, de lehet meg se bírták oldani máshogy.

Most éppen a kötődő nevelés van valamiért piedesztlara emelve, aztán mégis bomlik tovább a család, mostmár a családok fele egyszulos, vannak helikopter szülők, pörgetni kell a fejlesztos játékok piacát, meg a sok szulesfeldolgozo kúrát, meg baba alvás trénert.

Ezzel nem azt akarom mondani hogy a kötődő nevelés rossz lenne, csak hogy minden korban nagyon korszerűnek gondolták magukat, és legtöbben a legjobbat akarják a gyereküknek, és 25-50-100 év múlva úgyis megítélik őket majd a következő generaciok. Ezért azt mondom túltolni nem érdemes.