Amikor gyereketek lett, hogyan tanultátok meg azt, hogy ne undorodjatok a pelenkázástól, pisitől, kakitól?

Én is csak a hányástól undorodok, a pisire, kakira már immunis vagyok.

Tegnap is a lányom mászott fel pucéran az ágyra, ahogy húzta fel magát, az erőlködéstől egyszerre pisilt, kakilt, szó nélkül mentem feltakarítani.

Ha a sajátodról van szó, teljesen más.

Nekem kutyám van, hát nála is kell hányást takarítani és még ez a kevésbé gusztustalan része (pedig volt h az autóban a váltó és a kézifék közé hányt be).

Az a jó amikor beeszik valami hajszálat és zsebkendővel kell a kakival együtt óvatosan kihúzni a fenekéből. Meg amikor túl nagyot kakil és túl kicsi a zacsi.. párszor mentem már fel kakis kézzel.

Az öregebbik kutyám elrontotta a hasát és véres hamenéssel összecsinálta és összepisilte az előszobát. Pipiskedve lépkedtünk amikor összetakarítottuk.

Na ha ezt más mesélné felfordulna a gyomrom, de a saját kutyámmal egyáltalán nem volt vészes. Nem örültem neki, de nem undorodtam úgy h rosszul legyek vagy ilyesmi.

És ezek csak kutyák. A saját gyerek még ennél is kevésbé undorító. Tudok pár dolgot gyerekkel kapcsolatban, amitől kiráz a hideg, de ilyenkor a kutyáimra gondolok és megnyugszom h nem lesz vészes ha a sajátomról lesz szó.