Nagyjából mikor "elvárható" a babától, hogy ne dobálja az ételt?

1 évesem jellemzően úgy jelzi az étkezések végét, hogy szerteszét dobálja az ételt. Én ezzel együtt tudok élni, amint dobálózni kezd, el is veszek tőle mindent, abban a reményben, hogy így idővel megtanulja, hogy ha enni akar, akkor eszik és nem dobálózik. Nem szokott megesni rajta a szívem, ha nem evett ebédkor az asztalnál, akkor 10 perccel később sem fog enni. Szóval azért igyekszem következetes lenni a kérdésben.

A vírus miatt hosszabb időre csak most, 1 évesen tudtunk anyámmal találkozni, és bár eddig ugye nem nagyon szólt bele a nevelésembe, chaten keresztül nem is nagyon tudott volna, most azért párszor elhagyták a száját számomra elfogadhatatlan kifejezések. Pl elkezdte szidni a gyereket, hogy "csúnya baba", merthogy direkt dobálózik, és hogy ilyet nem csinálunk, 1 évesen már igenis meg kéne nevelni és tudnia kellene szépen enni.

Most az, hogy ő 30 évvel ezelőtti nevelési "elvek" mentén nem érzi a problémát azzal, hogy így minősíti a gyereket és egyből szidja, az egy dolog, de azért felmerült bennem, hogy ilyen piciként tényleg elvárható lenne tőle, hogy már tudjon kulturáltan enni? Neki még az étel első sorban játék, mint ahogy gyakorlatilag a világon minden más is. Nagyjából mikortól lehetne tőle elvárni, hogy ne dobálózzon?