Akik a szülőknél laknak, milyen körülmények között? Mekkora szobában? Voltak vagy vannak feszültségek?

Mi párom mamájánál laktunk 2 évig! Jó volt, sütött főzött nekünk, erre nem volt gondom, hol én hol ő takarított, az volt kicsit zavaró hogy mindig hívott reggelizzetek ebédeljetek vacsorázzatok ha kellett ha nem, de hàt ők ezt szokták meg alkalmazkodtunk, jó volt neki is mert lefoglalta magát, volt dolga, nagyapa is örült volt kinek mesélnie a régi dolgokat, segítettünk felcipelni a bevásárlásból. Ami nem tetszett maminak hogy reggel nem az volt az első hogy beágyazok, nem rakom el az összes ruhát miért van a széken stb. De jól megvoltunk. Elköltöztünk 200 km-re, mindig sírnak ha látogatóba megyünk hogy de jó lenne a közelebb laknánk!

Nem fogadtam el pénzt hogy ott laktunk, ezért mikor egyszer elutaztak 1 hétre kifestettünk nekik, konyhát felújítottuk, nagy meglepetés volt! Azt hitték rossz helyre nyitottak be:) 2 szobás panel volt.

Szerintem jól meglesztek, hisz anyukáddal ha konfliktus van megmered megtudod beszélni!

Mi itthon, apukámékkal lakunk, 2 szintes a ház, a felső szint a miénk, itt van konyha, 1 szoba, fürdőszoba. Így jó nekünk, mert az apám feleségével (nagyjából) jól meg vagyunk ugyan, de jobb a külön háztartás. Sajnos nem mostanában tudunk külön költözni, nem valami fényes az anyagi helyzetünk. Ebből a kb 40 nm-ből kihoztuk a maximumot, most egyenlőre ez van... Kicsit cikinek érzem ezt a helyzetet a barátaink előtt, mert nagy részük már külön házban/lakásban él, de nagy többség a szülők támogatásával jutott el idáig. Viszont sem az én, sem a férjem szülei nincsenek olyan helyzetben, hogy segíteni tudnának. Majd egyszer saját erőből talán összejön, addig meg megvagyunk. Egyébként pár hónapja nézegettünk egy lakást, apunak megmondtuk, már tiszta lelki beteg volt, hogy el akarunk menni. Ő szeret maga mellett tudni minket. A rezsibe befizetünk, a főzés külön van, így a tiszta. Van egy 11 hónapos kislányunk, vele még bőven elférünk, az a kérdés, hogy majd ha kistesót akarunk, akkor hogy lesz, de ez a jövő zenéje. Szerintem ha nincs más lehetőség, simán ki lehet ezt bírni. Egy kis alkalmazkodás mindkét részről, és minden rendben lesz.

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett!

Mi anyumékkal élünk együtt, egy elég nagy szobánk van, ami eredetileg nappali volt, így központi helyen van. Öcsém, és bátyám is itthon lakik (nekik még nincs családjuk). Minden vágyam hogy külön költözzünk, de sajnos még csak gyűjtögetünk.

Elég jól megvagyunk, bár vannak összeütközések, mely leginkább a kislányomból fakad. Míg ő nem volt nem volt semmi gond. Igazából a szokásos szitu, mikor én valamit tiltok és akkor sírva rohan a mamához ő meg megengedi. Nah ilyenkor tudnék robbanni, de veszekedni meg nem akarok, mert mégiscsak egy fedél alatt élünk még évekig.

Anyu sokszor beleszól neveléssel kapcsolatos kérdésekbe, de rengeteget is segít, szóval 1:1.

Biztos, hogy a legtisztább külön, de majd egyszer.

Azért lehet nem ártana szólni anyudéknak.:)

Szia!

Én a terhességem második felétől anyósomékkal laktam. Márciusban eladtuk a kis lakásunkat és kiköltözünk hozzájuk, közben ők építkeztek a falu másik végén, júniusban lett lakható a házuk akkor költöztek el úgyhogy bő 3 hónapot laktunk együtt. Elég nagy ház elfértünk. 5-en laktunk itt akkor a párom nagymamája, az anyósom, az anyósom férje, a párom és én terhesen. Anyósom férje nem mindig volt itt mert külföldön dolgozik. Anyósom is csak délutánonként volt itt mert állandó délelőttösben dolgozik, a párom is csak délután szóval én hétköznap egyedül voltam a nagymamával. Hát nem volt egy leány álom, mert közben felújítottuk ezt a házat, nem volt konyhánk, fürdőnk, stb. Anyósomék házába jártunk fürdeni. Időközben engem felvettek egy fagyizóba AM. könyvvel dolgozni, úgyhogy reggel 9.től este 9-ig nem voltam itthon. Az nagyon jó időszak volt mert őszintén szólva már a hócipőm tele volt az öreglánnyal, minden érdekelte, hova megyek, mit csinálok, stb stb. Meg nagyon nem vagyunk egy korosztály ő 76 éves én meg akkor 20 voltam szóval nem nagyon volt közös témánk:S A főztjétől mindig a hideg rázott, 1x ettem belőle akkor is 1 hétig hasmenésem volt:S Úgyhogy vagy rendeltem magamnak kaját (amit nem néztek jó szemmel) vagy kimentem a kertbe és azt ettem amit találtam. Kb 1 hónapon keresztül nem ettem főtt kaját vajas/zsíros kenyéren éltem meg az Eleviten :D Volt hogy anyukám kihívott magához és együtt főztünk töltött paprikát mert nagyon kívántam, abból hoztam haza is, de akkor is a vita volt, hogy mért nem eszek itthon, pedig tudták, hogy azért nem eszek mert az én szervezetem nincs hozzászokva ahhoz ahogy a nagyanyó főz, szinte soha nem mosogat, meg hasonlók:S 1x a két szememmel láttam, hogy kiejtette a villát a kezéből ami előzőleg a zsíros bödönből vett ki, de meg sem törölte, rá ragadt a piszok a földről de nem zavarta úgy kavarta vele a főtt tésztát. Szóval ezért ment a hasam amikor ettem a főztjéből.... A másik dolog amiért nem szerettem velük lakni, hogy ők olyan rossz indulatúak és nem nagyon voltak tekintettel rám és arra hogy terhes vagyok. Soha meg nem kérdezték, hogy hogy vagyok, sőt inkább kitessékeltek 40 fokba a tűző napra krumplit kapálni, azzal a címszóval, hogy a kapálás erősíti a hasizmot és majd könnyen meg fogok szülni egyébként se kényeskedjek mert hogy a mama idejében mindenki a földeken szült nem a kórházban ne legyek már ilyen kényes, stb stb. Sok veszekedés volt, már többször is el akartam költözni a szüleimhez, de a párom mindig vissza tartott. Nagyon boldog voltam mikor elköltöztek. Hála az égnek egy darabig nem is nagyon jöttek. Mostanában járnak le, főleg anyósom de ő is csak a gyerek miatt mert időközben megszerette, pedig míg terhes voltam a gondolttól is hányni tudott volna hogy unokája lesz én tőlem :S De rájött, hogy az én fiam tökéletes és nem lehet nem szeretni :) Az öreglány nagyon ritkán jön, eddig 4x látta a gyereket abból egy még a kórházban volt. Mondjuk engem zavar hogy nem jön, annyira nem hiányzik meg egyébként is idős már nem várjuk el tőle hogy ő szaladozzon hozzánk. Anyák napján csináltam neki is meg anyósnak egy-egy szép csokrot és elvittük nekik, ennyi elég szerintem, na meg a karácsony és a húsvét. Remélem tudják fizetni azt a rengetek hitelt amit felvettek a házra és nem fogja elvenni a bank a fejük felől a házat mert ha megint velük kéne lakni 100% hogy kikészülnék, de nem csak én a gyerek is.

19:18, ne haragudj, de amikor olvastam az írásodat, engem környékezett a hányinger. Hogy beszélhetsz így azokról, akik fedélt tettek a fejed fölé és gyakorlatilag befogadtak? Látszik, hogy gyerekfejjel szültél. Nem tetszett a kaja? Nem wellness-üdülésen voltál ott, hanem mert nyilván nem volt más lehetőség önerőből saját lakásra és anyósék neked tettek szívességet, még ha ehetetlen is volt az "öreglány" főztje. Miért nem főztél magadnak? Nem beteg voltál, hanem terhes. Vetted volna ki az idős néni kezéből a fakanalat és csináltad volna meg te az ebédet! Az idős emberek egy részénél megfigyelhető sajnos a szellemi hanyatlás, ami miatt kevésbé adnak a főztjükre, tisztaságra. Erre nem gondoltál? Nem mosogattak szépen? Akkor miért nem te mosogattál? Ezeknek az embereknek volt egy berögzült életformájuk, ami nem biztos, hogy kellemes, de ehhez igenis neked kellett volna alkalmazkodni. Nem azt mondom, hogy krumplit kellett volna kapálnod, hanem kicsit több tisztelettel adózni azok felé, akik befogadtak és megengedték, hogy náluk lakj és nem pofákat vágni, hanem igenis elfogadni a baromságaikat és maximum mész a saját fejed után és kész.

Mindegy, befejezem, tudom, hogy én leszek lepontozva, pedig írhatnék még sok mindent...

azért itt olvasom, hogy nem olyan egyszerü néhányótoknak:(

Akkor viszont jöjjön egy kis pozitívum is:

Nos, a mi esetünk nem volt egyszerü, ugyanis mi nem önszántunkból költöztünk össze édesanyámmal. Mikor teherbeestem, párom egyik "haverjánál" laktunk albérletben. Karácsonykor jött egy beszélgetés, mikoris felmerültek problémák, hogy anyukám nem bírja már egyedül fizetni a lakáshitelt. Ekkor eldöntöttük közösen, hogy ideköltözünk, egyrészt anyunak is segítünk ezzel, másrészt nekünk a kiadásunk is redukálódik, plusz anyu sokat tud segíteni majd a pici körül.

3 szobás panel lakásban lakunk anyu, húgom, én, párom (azóta férjem), szombatig fater(hála istennek akkormár elmegy innen), és majd a kislányunk.

És nagyon örülök, hogy ideköltöztünk, kölcsönösen segítünk egymásnak. Férjem amellett, hogy dolgozik, segít amiben hagyjuk, hogy segítsen :D anyuval nagyon jól kijönnek, szoktak egymásnak kedveskedni is ilyen apróbb dolgokkal pl. ha megy boltba, hoz neki sport szeletet vagy amit szeret, és fordítva is. Hát nem is tudom még mit mondjak...szerintem minden családnak így kellene müködnie! Kölcsönös segítségnyújtás, odafigyelés, szeretet...ez jellemzi a mi együttélésünket, ami valljuk be elég ritka manapság. Rám meg mindenki nagyon odafigyel és óvnak a széltöl is! Arany életem van, néha úgy érzem meg sem érdemlem! 38 hetes vagyok jelenleg. Mondjuk persze ehhez iszonyúan alkalmazkodóképes emberek kellenek...

22/L