"Megbántad", hogy szültél második gyereket? (Akik az első után vaciláltak, de bevállaltak egy másodikat is)

Na ez engem is érdekel. Vacilálunk mi is.

Csak azt, hogy túl hamar lett.. nem tűnik soknak, de fél év kellett volna pluszban ( 17 hónap van köztük)

Az elsőt is, nemhogy a másodikat

Az első 1 évben igen. Aztán elmúlt. Összességében azt mondom, megérte.

Nem velem történt, de anyukámmal. Én vagyok az első, húgom 5 évvel utánam jött, de anyukám nem akarta igazán, apukám miatt ment bele. Imádja és mindent megad neki, de ő inkább a karrierjében van elköteleződve, szerintem ő "megbánta", gond neki a húgom, főleg hogy én "álomgyerek" voltam (csendes baba, később jó tanuló), míg a testvérem többemberes baba volt és tanulási nehézséggel is küzd. Elfáradt édesanyám az én felnevelésemben is (pedig sok gond nem volt velem, de akkor is), nem hiányzott neki még egy gyerek. Ugyanakkor a legnagyobb ajándék az életemben a húgom, és örökké hálás vagyok érte. De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyit bír. Fontos szempont lehet, hogy van-e segítség, anyukámnak csak az elviselhetetlen anyósa volt, amitől pánikrohamai lettek, majd depressziója. Így hiába vállalta be a másodikat apukám kedvéért, végül az ő kapcsolatuk is ráment. Én nagyon jól jártam, anyukám kevésbé.

Szerintem gyerekvállalásban nincs olyan hogy önzőség. Ha ilyen tisztán látod hogy nem akarod (még, vagy akár soha), akkor inkább ne menj bele. Szerintem sokkal "jobb" azt megbánni hogy nem vállaltál még gyereket, mint azt hogy igen.

Nekem 8 év van a két gyerek között a nagy 9 éves, a kicsi 10 hónapos. Nem bántam meg egyáltalán. Persze nyilván egyszerűbb volt egy gyerekkel, pláne hogy a fiunk már nagy, önálló, de úgy érzem a kislányunk tette teljessé a családot. Kis korkülönbséget viszont soha nem vállaltam volna.

Nem. Vele lett teljes a családunk.