Létezik az a jelenség, hogy "túl emberszámba venni egy babát"?

10, rohadtul nem vagyok kirekesztő, ápolónő voltam, most látásrehabilitációval foglalkozom, van egy roma feltárkóztatással foglalkozó huszonéves lányom, ha valaki, hát én minden kisebbségi vsoportot elfigadok és segítek.

Nekem volt egy ilyen szomszédom, gyerekkoromban. Akkor nekünk csak fura volt, ma jó eséllyel autistának mondaná mindenki (ahogy ti is teszitek, látatlanban a kérdezővel). Lehet, hogy az volt, ma már csak egy perverz baromnak nevezem. Az állapota mögé bújva kicsit túlzásba vitte a rajongást. Úgyhogy bocs, nem kirekesztés, hanem óvatosság a tapasztalatom miatt.

A magasabb funkcionáló ráadásul értelmet feltételez, ez a rizsa attól messze van.

Tehát aki úgy gondolja, hogy valaki betegesen viszonyul a gyerekekhez, aki kirekesztő?

Hát nem. Lehet, hogy a kérdező autista, de ennek semmi köze ahhoz, hogy én sem engedném gyerek közelébe. Nem azért, mert autista, hanem mert idióta a hozzáállása a gyerekekhez.

Kérdező, nem nézhet mesét a tévében, inkább bámulja a tiédet a minitoron? Sokkal jobb, tényleg.

mert leteszem a kezem erről a kérdésről.

Na, ennek pont annyi értelme, mint a kérdésnek. Szavak egymás mellé dobálva.

Úgyis írsz ki másikat kérdező, látszani fog, hogy te írtad azt is, mint az előzőt.

A kérdező nem betegesen, hanem furcsán, ridegen áll a gyerekekhez. Sokkal betegebbek a szájon puszilók, ilyen olyan elv szerint nevelgetők, meg a környezetvédők, akik az újszülöttet wc fölé tartják percekig, hogy oda kaksizzon, ne a szennyező pelusba, meg azok, akik rácsapnak a gyerekre, meg azok, akik hagyják sírni esténként.. A kérdező egy gyereket sem bántana, csak érzelmileg elszigetelődik tőlük, ez meg sokkal jobb a többinél.

Az a kirekesztő, aki a létező legjobb képességű "pszichés beteget" is kirekeszti, pedig a minimum átlagos iq azért látszik az írásképből, meg tisztában van a környezetével.. Pszichésen épekkel könnyű nem kirekesztőnek lenni, nem a testi sérültekkel van bajod ugyanis, hanem azzal, akinek a gondolkodásmódja eltér! Romák, más etnikai kisebbségek, testi sérültek, az belefér, te a pszichés betegekkel vagy kirekesztő, pedig nem is veszélyes másokra, csak azért mert ismertél egy talán hasonlót, akivel rossz tapasztalatod volt. Ez a tipikus indoklás a kirekesztésnél, én láttam már olyat, akivel baj volt, biztos vele is lenne, mert "ezek ilyenek"..

Valamilyen pszichés baja van a srácnak, minden rosszindulat nélkül(a lányom is auti és két tesóm is, az egyik tagadja, pedig a pszichiáter is megmondta, de a szüleim is tagadják..) és nem fog megnyugodni, amíg el nem megy vizsgálatra, mert nem érti, miért más az emberek többsége és azt hiszi ő sokkal jobban látja náluk a világot.

Magának csinálja ezt a kakit, amiben van, segíteni kell neki, hogy az ő látásmódja nem jobb, hanem más. Kell egy pszichológus, aki nekiáll érvelni, hogy rávezesse, miben más, szépen logikusan felépítve, hogy elfogadhassa..

Ezen írás alapjàn te nem emberszàmba, hanem felnőttszámba akarsz venni egy babát, nagy különbsèg. A kocsikról csak azért dumálnál neki, mert téged érdekel, de egy csecsemőnek nem a karburátor, kipufogó vagy a csapágy szavakat kell megtanulnia, hanem alap szavakat, színeket, formàkat, érzelmeket, ezért kell a számodra bugyutának tűnő dolgokat mesélni neki, vagy egyszerű játékokkal és mondókákkal szórakoztatni, mert neki ez nem bugyuta, sőt kifejezetten bonyolult dolog. Ha nincs kedved dajkanyelven szólni hozzá az nem baj, de lehet gügyögésmentesen, a saját szintjén szórakoztatni. (Tőmondatok, egyszerű szavak, gyakori ismérlés, egyszerű, rövid szöveg.) Az nem gyereknevelés, hogy azt csinálod amit te akarsz, közben ott van az öledben a gyerek. A nevelés róla szól és nem rólad. Képernyő elé pedig tilos kisbabát tenni, persze lekötik a színes mozgó dolgok, de ennyi, a fejlődésére ez kevésbé válik, mint a mondókázás vagy a kukucs-játék. Sőt a képernyő bámulás kifejezetten káros neki, akkor már inkább az autók.

Az, hogy néha ilyenekkel szórakoztatod vagy elviszed egy műhelybe nem lesz baja, de kizárólag ilyen témákkal nem lehet babát nevelni, fejleszteni. Lehet, hogy te három éves korodból már ilyenekre emlékszel, de fél évesen biztosan neked sem apád Fordjàról, vagy Hawking doktori disszertációjából mondtak esti mesét.