Létezik az a jelenség, hogy "túl emberszámba venni egy babát"?
Elég ostobán hangzik ez, és előre látom, hogy a nevelésben jártasabb, jellemzően idősebb korosztálynak egyből megakad a szeme ezen, de bármiféle ítélkezés előtt inkább kifejteném a gondolatom, ugyanis semmiféle degradáció nincs ebben. Lényeg, hogy képtelen vagyok gügyögni, meg lemenni alfába egy - "mondjuk" - fél éves gyerekkel szemben. Én ugyanúgy beszélek vele, mint bárki mással, ugyanúgy kifejtősebben, értelmes hangnemben szólok hozzá, mint a többi embertársamhoz. Az embert látom benne, nem a babát, hogy ő is egy élőlény, aki ugyanúgy lélegzik, aki úgyszintén mind az öt oldalról képes érzékelni a térbeli világot, és akinek a cselekvéseit a racionalitás, az érzelmek és az ösztönök háromszöge egyenlíti ki. Ugyanúgy vannak fiziológiai szükségletei, mint bárki másnak, viszont egy neutrális személy szexuálisan. Utóbbi tényezőt, és a feltörekvő fejlődési szintjét leszámítva ugyanolyan embernek tekintem, mint bárki mást, ezért emberhez méltóan is beszélek vele. Ha belenézek a szemébe, tanítási szándék vezérel, mintsem, hogy gügyögjek neki, vagy baromságokkal tömjem a fejét (amiket meg vissza kellene hallgatnom 3-4 év múlva). Soha nem lennék képes leültetni a tévé elé, hogy az idióta rajzfilmek megtorzítsák a fejlődő elméjét, helyette ki vinném a műhelybe, és megmutatnám neki, hogy milyen egy benzinszagú, szögletes karosszériájú, 3 ajtós '86-os Ford Escort, amikor annak szépen be van hangolva a karburátora és gyönyörűen beindul a varrógéphangú, 75 lóerős motorja. Vagy megmutatnám neki, milyen rajzfilmen dolgozok, miket rajzolok, hogy szerkesztem meg szoftveresen őket. Ezen a ponton már gondolom mindenki rájött: igen, nincs gyerekem, egy ideig nem is tervezek. Csak édesanyám (aki gyám) hozott haza pár napra egy februárban született babát, akin végigzongoráztam a fent soroltakat és már egy 4 hónapos gyereken is felfedeztem azokat a szerteágazó, nonlineáris érzelmeket, amiket a felnőtteknél is tapasztalok. Valószínűleg egy szót se ért meg abból, amit mondok, de láthatóan érdekli, mert nem csak elmondom neki, hanem be is mutatom. Innentől kezdve tök mindegy, mit ért meg a szavakból, utána ha megmutatom neki élőben is, azt úgy is megérti. Igyekeztem olyan dolgokat mutatni neki, amiről tudom, hogy megérti és leköti fél percig (1986 '03-as színes prospektus ; "Ford" & "Laser" embléma, rajzaim, 65+ éves tévéim, rádióim, telefonjaim megmutatása, stb.).
Az lenne a kérdésem, hogy ha mondjuk nekem lesz valamikor gyerekem, az efféle hozzáállás, nevelés mennyire kifizetődő szerintetek? Mellesleg hasonlóan lettem nevelve én is: bátyám rajzait és filmjeit, nővérem zenéit és játékait, meg apám műhelyét és autóit nézegettem már ennyi idősen. 3 évesen apám megengedte, hogy a '86-os Escort-jának (nem ugyanarról a kocsiról van szó) a kormánykerekét korrigálhassam földúton, 15 km/h-val. 12 évesen meg megtanított vezetni egy Ford Fusion volánja mögött. Én úgy érzem utólag, hogy nem vált a káromra. Ha egyszer kapok egy esélyt egy nőtől és én is tudok vele tervezni, én szeretném ilyen módon nevelni majd a közös gyerekünket.
20/F
válasza: válasza: válasza:Szerintem másként érdemes beszélni velük. Játékosabban, rövidebb mondatokban, sőt a babáknál a nonverbális dolgoknak nagyon nagy a szerepe, hisz a mondandó tartalmát még nagyon sokáig nem értik.
Nem kell indiótán sipítozni, meg túlgügyögni, de a hosszú komoly arcú érvelések nekik semmitmondók, nem tudnak így jól kapcsolódni.
válasza:"ezért emberhez méltóan is beszélek vele"
Nem gügyögni kell, de a beszédfejlődéséhez ezzel sem járulsz hozzá.
Jól artikuláltan, nem hadarva, rövid mondatokkal érdemes, sok szóismétlést, hangutánzókat használva.
Ettől nem lennél "debil", és nem néznéd hülyének.
A barokk körmondataidnak max. a dallama pozitív.
Bármilyen képernyőidő pedig 3 év alatt egyáltalán nem ajánlott.
A hétköznapi tevékenységekbe való beavatás viszont hasznos, ugyanakkor ha majd odajutsz, ügyelj a biztonságra. Egy autós műhelyben azért számos veszély leselkedik és nem azért mert a gyerek hülye, hanem mert tapasztalatlan.
#1 -> Milyen furcsa, hogy 1 nyelvet beszélünk, mégse értenénk meg egymást, ha találkoznánk a valóságban. Ez nem ítélkezés, csak már ennyiből elárultátok magatokat, hogy semmiféle ellenkritikát nem tudtok értelmesen megfogalmazni. Ténylegesen remélem, hogy valóságban, ahol ez többet számít, nem ütitek meg a bokátokat az efféle inkorrekt vitakultúrával. Egyébként regényt is írok, bár még csak 42 oldalas.
#2 -> Szerintem fél éven belül megunom ezt az oldalt, aminek az oka elsősorban a kifogásolható közösségben keresendő, ezzel együtt én még 10 év múlva se tervezek (egyelőre) gyereket. Viszont kérlek, ne akard megmondani nekem, hogy hány év múlva lehessen gyerekem. Tudtommal nincs ez korhoz kötve, amíg az ember szexuálisan aktív.
#3 -> Igazából az én előadásmódom alapjáraton is lelkes, élénk hangvételű, meg inkább fiús, mintsem férfias. Szóval, nem érzem magam valami komoly karakternek, hanem inkább egy egyszerű srácnak. Ettől függetlenül ki nem állhatom, amikor valaki már-már hisztérikusan vihog, meg gügyög a gyerekének. Szerintem a baba is van annyira értelmes már, hogy az ő agyára is rámehet egy nála is dedósabban viselkedő felnőtt. Egyébként ebben egyet értek veled. Szóval tényleg a két véglet közötti arany középút lehet a legjobb talán. Vagy ténylegesen?
#4 -> Jóvanna', szeretek túlmagyarázni és kifejteni dolgokat ezen az oldalon :D. Nyilván egy gyereknek nem beszélnék ennyire tudálékosan, vagy szofisztikálva, a többi, amit még írtál... nos, abban nem kell változtatnom. Politikusnak is jó lennék szerintem, néha még magamat is megmosolyogtatom a túl teátrális, illetve szinpadias előadásmódommal :D. Arra mondjuk figyelnék, hogy ha mondjuk veszélyes vegyszerekkel dolgoznék a műhelyben (motorolaj, fékolaj, fékpor, hűtővíz, nitrohígító, benzin, fényezéshez használatos vegyszerek, stb.) akkor SOHA nem vinném be. Csak ha összetakarítottam és képes vagyok az ő érdeklődésének és értelmi szintjének függvényében összegezni, hogy mit csináltam. Nem erőszakolnék rá semmit se, az interaktivitás híve vagyok és elsősorban én alkalmazkodnék hozzá. Én bemutatom neki, ő meg eldönti, hogy milyen vagyok.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:9es.. ő egy nagyon jóképességű, enyhén érintett autista lehet, szerintem a nagyon tényszerű, érzelemmentesen hozzáállásán kívül semmi baja, esetleg még egy kis "én jobban tudom"ot lehet kiérezni, talán féltékenységet meg sértettséget, semmi baja sincs a gondolkodásmódján kívül, szerintem nem ártana senkinek. Te viszont nagyon kirekesztő vagy, és titkolod is. Kíváncsi lennék, hogyha az okos, értelmes autista zavar, akkor melyik nem!
Kicsit rideg a kérdező és szokatlan a látásmódja, de nem agresszív, csak furcsa. Én kedvelném annak ellenére, hogy más, de nem ártana tisztába kerülnie azzal, hogy máshogy gondolkozik, és nem azért, mert ő okosabb, mint mások.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!