Hogy telt otthon az első nap a babával?

Épp,hogy elaludt én is elvágódtam aludni.Én az első hónapot kb végig aludtam.Meg úgy ő is.Evés,pelus csere (nekem mosdó,vagy épp zuhany),büfi,aztán amint elaludt nyomás aludni.

Kifáradtam hamar.

2 hetesen vihettük haza, akkorra kialudta magát és túljutott az eszik alszik időszakon.

A covid miatt napi 2 órát láthattam mert egyszerre csak 1 szülőt engedtek be ami baromság, mert bent voltam a kórházban 2 emelettel feljebb, és tesztelve voltam, mint mindenki. Szóval mivel az első 2 hetében bent volt, senki se tudta megmutatni mi mindent kell csinálni (nem volt babás ismerősöm, szülök anyósék messze laknak) így otthon csak bénáztam, meg youtube videókból tanulva próbáltam fürdetni, pelenkát cserélni stb.

Annyira bénák voltunk, hogy nem tudtuk hogy öltöztessük, mert nagyon sírt ha maceráltuk, alig mertünk hozzányúlni ezért néha inkább csak bebugyoláltam a fenébe 😣 hálisten nyár volt.

Mivel az első 2 csendesebb hét után kezdődött a sírás, ezért szinte semmit se aludtunk, és mikor ő aludt, gyomoridegem volt, hogy nehogy felkeljen. Nagyon kellemetlen visszaemlékezni az első napokra. Van pár kép amin rajta vagyok én is, úgy nézek ki mint egy halálos beteg, hatalmas karikákkal a szemem alatt, sápadtan, enni se tudtam elment az étvágyam.

Pocsék volt. Most hogy megvan a rutin már jobban menne.

A férjem a tenyerébe temette az arcát mikor a gyerek csak sírt sírt sírt, egyikünknél se nyugodott meg, és kimondta amit én is gondoltam, hogy ezt nem hiszem hogy teljesen átgondoltuk.

Akkor nagyon kiakadtam, de végülis túléltük, átlendültünk a nehezén, megismerkedtünk a fiunkkal, megszerettük (nem azonnal jött a kötődés, nem is mertem kötődni míg a kórházban tartották).

Most már minden rendben, nem cserélném el semmire az anyaságot.

Azért azt kijelenthetem, hogy rossz folyton fáradtnak lenni.