Hány órát vigyáz más a kicsire egy héten nálatok?

Az eredeti kérdésre: Senki nem vigyáz heti szinten a gyerekre.

A továbbiakban: Valami nagyon nincs rendben ha ennyire nincs dl magában a gyerek. Az én fiam TE. Sokáig volt matrica. Akkor hordoztam. De amiket te leirsz az már dúrva. Nincs valami idegrendszeri problémája?

Amúgy a férjed se semmi. Én voltam full egyedül a kicsivel, mert a férjemnek ki kellett utaznia és úgy is megoldottam mindent. Nade ha itthon van azért segít.

Nincs segítségünk. Anyósom szegény már nem él. Az én anyám nem alkalmas a felügyeletre (hosszú, hagyjuk) és csaknem 1000 km-re van.

A férjem az egyetlen, akire számíthatok. Születése óta vagy a gyerekre vigyáz, vagy a házimunkát csinálja. Ott tartunk, hogy a gyerek azt akarja, hogy csak ő pelenkázza. Mikor nincs itthon, és kész a szeretetcsomag, akkor se azt mondja, hogy kaka, hanem apának (csinálta).

Nálatok lesz még nehézség. Nagyjából abban a sorrendben, hogy előbb jön a szeparációs szorongás. Meg fogsz bolondulni a gyerektől. Utána összerúgod a port anyóssal, mert megunja, hogy rábízod a gyereket. Utána mész vissza dolgozni, de a gyerek és a házimunka mellett el kell látnod a Zuradat. Te meg ki fogsz készülni teljesen, és állandó lesz a veszekedés emiatt.

Utána vagy a Zurad kezd félrekúrni, mert ráun, hogy otthon csak a vita van, neked meg nincs energiád szexistennőt játszani. Vagy te adod be a válást, mert megjön az eszed, hogy ennél egyedül is könnyebb az életed.

Egyet értek. Csak elvan mással is úgy tűnik. Meg te is megoldod ha nincs segítség. Első baba gondolom. Ha lenne, netán lennének idősebb gyerekeid őket hogy látnád el ? Pl nem törölnéd ki a fenekét vagy nem adnál neki enni mert a pici sír? Kicsit szoktasd arra hogy nem ő körülötte forog a világ. Tudom keményen hangzik, de apró lépésekkel. Semmi baja nem lesz ha sír egy percet.

Rendelni nem tudsz? Vsgy valaminoylan kaja amit kondérral lehet főzni és nem kell sokat foglalkozni vele ? Nem lehet hogy anyósnak inkább a pénzügyi részével van a baja ?

Első gyerekem is többemberes, folyton folyvást 24/23 síró vergődő,pokoli hasfájós, folyton közelséget kereső gyerek, akit az első 2 évben ráadásul egyedül neveltem mivel férj külföldön hetelt. Hordozás nálunk kilőve, ő nem viselte a lekorlátozást, nekem nagyon szét van nyílva a hasfalam, gerinc probléma, köldöksérv műtét stb.

Megoldottam mindent segítség nélkül, és igen volt mikor sírt a gyerek míg valamit megcsináltam. Sőt ő 1 éves kora felett a hányásig síró el lilult fejjel a parkettábe a fejét verő gyerek volt.

Az a baj, hogy alárendeled magad a gyereknek, ahelyett, hogy fokozatosan tágítanád a türőképességét.

Nem mellesleg ő teljesen fejletlen idegrendszerű.

A tiédnél is lesz később probléma.

A férjedről meg csak annyit, hogy vele kellene kezdened a helyre állítást, igen elhiszem,hogy sok férfi nem tud mit kezdeni egy pici babával majd csak akkor ha a gyerek jár meg beszél.. De akkor is megerőltethetné magát.

14 hónapos a lányom, de még nem tudtuk a nagyszülőkre hagyni, mert nem találkoznak annyit, hogy eléggé ismerje őket. Bébiszitterrel próbálkoztunk, de nem találtunk állandót. Aki volt, elköltözött. A másik csak alkalmanként ér rá. Szóval a férjemmel egyedül vagyunk a gyerekkel. Ellenben ő maximálisan besegít mindenbe, takarítás, főzés, pelenkázás, fürdetés, játék. Emellett heti egyszer jár hozzánk takarítónő.

Emiatt úgy le leszek pontozva, hogy öröm lesz nézni, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Az itt írtakkal, hogy nem hal bele ha sírni hagyod, meg tanulja meg hogy nem körülötte forog a világ meg lilulásig sír, de ezt végignézi anyuka nevelő célzattal, egyáltalán nem értek egyet. Egy ekkora gyerek képtelen szabályozni még az érzelmeit, és ebben nekem mint felnőttnek kell segítenem neki. Vajon hogy tanulja meg, hogy a világ biztonságos, nincs egyedül, bátran fedezze fel, mert ott vagyok és segítek neki, amikor tudatosan ignorálom az első időkben amikor a legkiszolgáltatottabb? És nem, nem fog belehalni ha egyszer-kétszer sír, de ha ez módszeres, akkor senki ne csodálkozzon hogy felnőttként esetleg problémája lesz azzal, hogy nehezen nyílik meg, nehezen bízik meg másokban,magyarul kötődési problémái lesznek. És nem, nem feltétlenül a saját anyjával/apjával, bár nagy valószínűséggel az a kapcsolat se lesz felhőtlen, hanem a párkapcsolataiban fog kiütközni. De ezek az összefüggések, annyira távoliak, hogy az emberek szeretik egy mozdulattal lesöpörni az asztalról.

Mindenesetre én sosem hagytam se lilulásig, se sehogy sírni az ekkora babámat. Ennyi idősen matrica volt. Ellenben mostanra van egy tök talpraesett, elég sokszor 15-20-30 percre magában ellevő lányom, akit már be lehet vonni egy csomó mindenbe a maga módján.

És igen, ha 3. gyerek lenne, biztos másképp csinálnám, ezáltal biztos mást kapott volna. Nem véletlenül létezik a (születési) sor(s)rend.