Hoyan fegyelmezitek 15 hónapos babátokat?

Szia!

Nekem is 15 hónapos a kisfiam naa de nálunk ha azt mondjuk neki hogy nem szabad üvölteni kezd :)! Megsértődik ránk mi soha nem bántottuk sőőőt szerintem " el lett egy kicsit kényeztetve" :)!

Én ha valamit nem engedek meg neki akkor elterelem a figyelmét vagy ha az sem használ akkor elviszem onnan igaz,hogy hisztizik de én nem veszem fel!! Majd rájön,hogy hisztivel nem ér el mindent!

De soha nem bántottam meg nem csaptam a kezére sem!

Szerintem azzal nem lehet elérni semmit!!!

Még a hangomat se emeltem fel rá pedig eléggé eleven kisfiú de imádom :D!!!

Nagyon boldog vagyok,hogy ő van nekünk :)!

Figyelemelterelés, sok sok magyarázat...ha nem hagyja abba a figyelmeztetés ellenére, ki kell emelni helyzetből, lehetőleg mindig figyelemeltereléssel.

Az enyém 20 hónapos, és nem csinál olyat, ami kifejezetten veszélyes. Amit meg nem szeretnék, hogy csináljon....hát akkor jön a szigor és az engedékenység keveréke. :)

Leírok egy példát. Mostanában csinálta, hogy evésnél elkezdett szórakozni, hogy nem evett, hanem mindne mással foglalkozott. Kérdeztem, eszik még, kér még? Rávágta, hogy nem. (Naná). Akkor mondtam neki, biztos nem kéred?, mert akkor elveszem. Erre: nem. Jó, akkor elvettem. Elkezdett üvölteni....hogy adjam vissza. Elmondtam neki, hogy ha enni akarsz, akkor enni kell, nem szórakozni. azt mondtad, nem kell ,ezért vettem el. tovább üvöltött. Mondtam neki, hogy visszaadom, de akkor eszik rendesen. Visszaadtam, evett rendesen. Szóval én adok neki lehetőséget, hogy korrigáljon. Nem hagyom soha üvölteni. Ezt csak 1x kellett eljátszani, azóta elég megemlíteni, hogy elveszem. Észhez tér. Én mindent de mindent elmondok neki miért kell, miért nem lehet, mit lehet helyette. Már megérti. 15 hósan még nem értette meg. akkor pusztán a figyelemelterelést alkalmaztam. Most már lehet vele rendesen kompormisszumot kötni, pedig önfejű egy kiscsaj. De a szám már rongyos. :)))

Sztem a hidegvizes és egyéb retorziók azért nem jók, mert a gyerek nem tanulja meg a szociális viselkedést, hanem egész egyszerűen sokkolják, megfélemlítik. Nem azért fog jól viselkedni, mert bensővé tette, mit miért nem szabad hanem mert tudja, ha megteszi, megbüntetik, leöntik hideg vízzel, elveszti a figyelmet..... ez a későbbiekben visszaüt.

Elég komolyan megvan a véleményem az első hozzászóló által írt kancsós módszerről. Szerintem ez pont az az életkor, amikor annyira utánoznak a kicsik, hogy ha agresszívan reagálunk, akkor azt tanulja meg, és agresszívan fog ő is reagálni adott helyzetben. Ehelyett javaslom: 1) határozottság. Ha nem szabad, akkor nem szabad, ezt határozott (de nyugodt) hangon mondani kell azonnal, nem kérni, vagy elnyújtott hangon, jaaaaaj, ne csináld, kicsim... Rá kell szólni. A gyerek érezni fogja, hogy komolyan beszélünk. 2) mantrázás: naponta akár ezerszer is el kell mondani ugyanazt: Ezt nem szabad mert ez és ez lesz, mert veszélyes, mert fáj anyának, stb. És meg is kell mutatni a helyes viselkedést. "Csak simi-simi, így" És igen, akár ezerszer, vagy kétezerszer is, határozott de nyugodt hangon. 3) Jó példa. Mert MINDENT utánoznak.

A "dacos kétévesek" hisztijei, az egy más téma.De ott sem lesz mindegy, hogyan reagálunk, hiszen példát mutatunk vele a gyereknek, hogyan kell megoldani a hasonló szituációkat.

És az eredmény: a kicsi megtanulja, hogy nem szabad, és igen, sokszor már ő maga is mondja, hogy "nem-nem", ha meglátja a konnektort. Lehet, hogy nagy konfliktust okoz a kis lelkében,hogy TUDJA, hogy nem szabad, de mégis AKARJA... Ilyenkor érdemes elvinni inkább onnan, és elterelni a figyelmét.

Később a kistesónak már ő is ugyanúgy mondani fogja, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad.. szóval már csak ezért sem mindegy, hogy reagálunk, hisz úgyis visszalátjuk majd tőle, milyen mintát adtunk neki:)

Sok türelmet minden kedves anyatársnak az állandó "mantrázáshoz":))

Én itt tanulok!

[link]

[link]

Szia!

Az én kisfiam 19 hónapos és ha olyat csinál ami veszélyes és hiába mondom neki hogy nem, akkor leguggolok mellé, a szemébe nézek és elmagyarázom hogy miért nem szabad. Ilyen volt, mikor elindult fölfelé egyedül a lépcsőn. Először szépen mondtam, majd sokadszorra már kicsit mérgesen amin nevetett. Na akkor levettem a lépcsőröl és elmondtam neki hogy ha leesik akkor nagyon megüti magát és fájni fog. Soha nem mehet fel egyedül, ha fel akar menni, akkor szóljon nekem vagy apának és akkor mehet. A következő próbálkozásnál már szólt és nagyon sok puszit kapott amiért ilyen szófogadó. Ez csak egy példa volt, de így zajlott az is amikor elmagyaráztam hogy miért nem szabad kiszaladni az útra.