Kimerült anyukák, beadnátok bölcsődébe a babátokat? Főleg, ha az ingyen is van?
3 gyermekem van, a nagyok már rég iskolások, a legkisebb most 7 hónapos. A férjem éjjel-nappal dolgozik, csak a nagyobb gyerekeim a segítségem. A pici gondozása mára már teljesen lemerített minden energiám. Ha nem lát, sír. Éjjel óránként ébred, nem is tudom, mikor aludtam már át az éjszakát, talán tavaly ilyenkor utoljára. Még szopizik, de inkább csak megszokásból, egyébként mindenevő lenne, ha adnák neki. Napközben a világot fedezzük fel, nem lehet magára hagyni egy pillanatra sem, mászik, feláll, elesik, megkóstolna mindent ami a keze ügyébe kerül. 2-3 alkalommal alszik nappal (de csak 45 perceket), olyankor vagy én is összesek fáradtan, vagy akkor mosogatok, főzök, stb. Ugy érzem nem birom már. Elég nagy túlsulyt is cipelek a testemen, nincs energiám, pedig kiegyensulyozottan étkezem.
Szeptembertől alkalmama lenne a picit bölcsődébe adni, a mi országunkban és az én városomban erre nagyszerű lehetőség van, a harmadik gyermeknek pedig még ingyenes is. A szolgáltatásukkal maximálisan meg voltam elégedve, a nagyobb gyermekeim 1 éves koruktól oda jártak, mivel nekem vissza kellett mennem dolgozni. 7-8 egy év körüli gyermekre jut 2 lelkiismeretes óvónéni. Idén ősztől pedig már akár 6 hónapos kortól is indul egy csoport- ha lesz elég beíratkozó gyermek.
Dolgozni most a harmadik csemete után majd csak 2011 végén kell kezdenem, én mégis azon gondolkodom, hogy beíratom a kicsikémet. Édesanyám, aki 72 éves, beteges idős asszony, támogatja az ötletemet, anyósom viszont nagyon felháborodott, hiába érveltem, hogy csak napi 2-3 órára vinném el oda természetesen. (mert erre is lehetőség van, sőt nem is kötelező minden nap,hanem csak ahogy nekem megfelelne, már meg is beszéltem egyébként az óvoda igazgatóval). Anyósom egyébként 35 km-re lakik tőlünk, de még csak egy alkalommal jött el vigyázni a kicsire, mikor szülés utáni kontrollra mentem az orvoshoz.
Ha ezt a lépést megteszem, a férjem családja megítélne, hogy gondatlan, hasozntalan anya vagyok. Ti mit tennétek a helyemben? Csak egy kis feltyöltődésre vágyom, semmi másra. Egyébként mindemellé még most ősszel költözünk is, pillanatnyilag egy házfelujitás kellős közepén tartunk.
Jujj ettől az olyan picizéstől a falnak megyek.
Imádom a fiam, de amikor 12hónap 24+éjszaka ügyeletet tartottam mellette, wcre sem tudtam kimenni anélkül, hogy bámulna, mert zárt ajtónál veret és üvöltött, hogy zuhanyozni szintén, segítség semmi. Sőt milyen szar anya vagyok, hogy félájultan felkeltettem az apát pár éjjel, mert nem bírtam felkelni. Hogy hiába tömtem magam vitaminokkal meg bérescseppel meg zöldséggel gyümölccsel napi 3szor estem össze a fáradságtól...
És amikor egy mozgó hullaként szépen kértem 3órára szabadítsanak meg a fiamtól(ennél hosszabb idő után gyalog mennék érte a himalájába is) az volt a válasz, ő még olyan pici megviselné az a 3óra is az ő kis lelkét... jah, aztán a vasárnapi ebédek alatt 12-20ig szrt a gyerek a fejemre és nyúzta a nagyszülőket, észre se vette, hogy leléptünk az apjával fagyizni... és kérdem én az nem viseli meg a lelkét, ha az anyja üvölt vele a kimerültség miatt azért mert egyedül próbál inni, és véletlen leissza magát?????
Ha Mon lehetne mint a sicc 3órára lepasszolnám a gyerekem, nem minden nap, mert nem minden nap, de kell a szabi.
A gyerek egy örök élet meg egy nap munkaviszony, és minden munkához van szabadság, a babákhoz órákban, a kisgyerekhez napokban, a nagy lovakhoz hetekben a felnőtthöz néha években mérik...
Azért mert vállaltuk, azért mert szültünk, még emberek vagyunk és nem vagyunk duracelnyuszik, és bemondhatjuk az unalmast.
A kérdező "szerencsés" mert ingyen normális körülmények közé lepasszolhatja a gyerekét pár órára, amíg feltölt, mert ha esetleg a kimerültség miatt padlót fog, ki látja el a gyerekeket. Kimerültség miatt qva jó ám kórházba kerülni, és így kezdődik... Illetve így kezdődik a családi agresszió(sajna a saját bőrömön tapasztaltam, mikor a kimerült anyám azért elkente a szám mert volt rajtam sapka, mert nem volt rajtam sapka, és lehet nem a kicsit bántaná, de a nagyok fantasztikus célpontok, egy egy lecke hiány, egy egy elégtelen, pimaszság...)
Úgy látom a bölcsipártiak vállon veregetik egymást, a többiek meg le vannak pontozva. Miért baj az, hogy valakinek más a véleménye? A kérdező kérdezett mi válaszoltunk. Igen, mi magyarországi anyukák kivételes helyzetben vagyunk, hogy két-három évet itthon tölthetünk a gyermekünkkel, ezt ki is kellene használni, mert ezen kívül túl sok pozitívumot nem lehet az állam számlájára írni a családtámogatásokkal kapcsolatban. Amellett, hogy semmi bajom azzal, ha valakinek vissza kell mennie dolgozni, és a másfél, 2 éves gyermekét bölcsibe adja, azért egy 7 hónapos baba a bölcsihez igenis kicsi.
Akik pedig ide írnak, úgy látom képtelenek elfogadni azt, ha valaki más véleményen van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!