Van olyan, aki megbánta, hogy szült?

Aki megbánta(vagy néha érzi ezt, miért?)

November 3-án szültem. Nem érzem, hogy szakemberre lenne szükségem.. Időm sem és pénzem sem lenne rá. De... Úgy érzem, hogy nagyon nem való vagyok anyának.. Tudtam, hogy mivel jár,de szerintem 100%-osan csak akkor tudja az ember, ha benne van. Vannak jobb pillanataim, és olyankor úgy érzem, most vagyok a legboldogabb. Máskor pont, hogy sírok, hogy "tönkrement az életem".. Nem tudom mi van velem.. :( és belegondolok, hogy soha többé nem lesz semmi sem olyan, mint "régen,.... Nincs olyan, hogy én, csak olyan, hogy Ő. Mindig mindent hozzá kell igazítani, alkalmazkodni... Jön majd az óvoda, iskola.. Most még könnyebb (pedig rohadt nehéznek érzem.), most még csak az álmatlan éjszakák vannak... A 0-24 szolgálat. De nyilván sokat kell majd vele lennem továbbra is, beszélgetni vele sokat foglalkozni vele, tanítani, játszani.. Ne legyen buta.. És akkor a háztartás, a párom, és én hol vagyok.. Sehol. Nekem ez nem megy. Vagyis de... Csak őszintén, szívből nem érzem, hogy boldog lennék.. :( nekem pl az is fura volt, hogy beszéljek hozzá, amíg terhes voltam.. Tudtam, hogy ott van, de olyan furcsán éreztem magam, mikor beszéltem a "hasamhoz". Mondom majd beszélgetek vele, ha kint lesz. És majd jön biztosan az anyai ösztön... De.. Még mindig nem 100%-osan érzem. A rokonok, ismerősök persze úgy látják, hogy jaj de ügyes vagy, látod belejöttél.. Persze, mert teszem a dolgom amit kell, és nyilván ezekről nem beszélek senkinek sem, mert mekkora szemét lennék.. És rossz anya. Persze nem mondom, hogy nem vagyok az, mert gondolom akinek ilyen gondolatok járnak a fejében az rossz anya.. De hát.. Ez van, nem tehetek róla.

Én is próbálok így hozzáállni, hogy majd könnyebb lesz vagy éppen megélni a pillanatot. Olyankor jobb, ha így fogom fel.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszokat! :) Jól esett olvasni. Azt hittem majd mindenki letámad, hogy úristen hogy lehet ilyet írni. Köszönöm mindenkinek!! :)