Ilyen anyának képzelted magad?

Ilyennek képzeltem magam, igen. Bár a türelemmel nálunk is vannak problémák. Ezen kívül azt gondoltam én is, hogy lazább leszek, na és persze fittebb.

Most felköthetem a gatyót, jön a második baba! :D

Nálam a lazasággal vannak gondok, mindig pánikolok, ha valami nem úgy megy mint előtte való nap. Néha megáll az idő, és sosem gondoltam volna, hogy az itthonléttel lesznek problémáim, de sajnos be kell vallanom, hogy hiányzik a munkám.

A lányommal való foglalkozás örömet okoz, várom mindig, hogy valami újat csináljon, az mindig feldob.

Szóval nem egészen ilyennek képzeltem magam, de be kellett látnom, hogy ilyen vagyok. Próbálok javulni, valamikor sikerül, valamikor nem. Türelmem ritkán fogy el, vagy ha úgy érzem, hogy kezdek kiakadni, akkor rágyújtok egy cigire...na ezt sem így képzeltem...de a lányom elég kiegyensúlyozott, ha nincs valami probléma, akkor jókedvű, nincs felszoktatva, szépen alszik, tehát nem csinálom éppen rosszul, csak szeretnék még jobb lenni.

2. kérdésedre: Engem a sodromból leginkább a hiszti hoz ki.

Az adjuramisten azonnal. Ha a kérést nyugtázom, mondom jó, de tele a kezem, hadd fejezzem be, és nem. Visít, mint akit nyúznak. Na, ilyenkor megfordul a fejemen a sapka.

A nagyobb gyerek nem volt ilyen. Vagy nem emlékszem. vagy nem ennyire.

Nem tudom, mi lelte, mikor múlik már ez el. Sokszor teljesen kikészülök ettől.

A másik, amit nem birok, az a nyávogás.

A többi dolgot- akadályt úgy-ahogy lazábban veszem.