Mennyire igaz, hogy kisbaba mellett semmire nincs idő?

Attól függ mit ertesz házdíszités meg vetemény alatt.

A mi kertünk egy dzsumbuj volt nyakig erő gazzal, költözés után 1 hónappal terhes voltam már. Megis egy egyszerűbb virágos és veteményes kertet kialakítottam 2 szezon alatt, idén pár pari, paprika, petrezselyem, tök, eper, zöldfűszerek voltak pl a veteményesben.

De azért mindig csak egy része jött össze a terveknek, és azért nem volt mindig totál gazmentes sem.

A kislányom babának zűrös volt, nem volt el sehogy, meg kendőben sem, csak ha razva volt a popoja (pl seta) vagy szopizott, 15 hónapos korig mindent csinált nemalvás kategóriában, amit csak lehet. Sokszor ejjel takarítottam és mire 2kor mentem aludni, felébredt órákra.

A ház nalunk átlagosan rendetlen, azért altalaban nem esik a ciki kategóriába, de nem is hibátlan. Kisgyerekes szempontból nagyon szerencsétlen. Ket szintnyi terület van 4 szinten magas lepcsőkkel. Félkész is volt, amikor költöztünk, én meg teljesen gyakorlatlan voltam mindenben expanellakó egyedülállóként, aki csak aludni járt haza melóból. Egy praktikusan kialakított bejáratott háztartas gyakorlott haziasszonnyal azért mas.

Dekor is ugyanez, en is dekorálok, 2éves és 2 hetes mellett, de apróságokat. Festek gyertyatartót, felteszek pár fényfüzért, van egy szép adventi naptár a falon, minden szobában lesz fenyőág plusz a nappaliban a fa. Ez oké, de azért hűde extra dekor nem férne bele.

És nagyon babafüggő. Hozzáteszem, amilyen szívas volt babának a lányom, tipegőnek akkora áldás: megbízható, nem pakol, rongál, jól eljátszik de részt is vesz szívesen mindenben, jól alszik. Mindenképp egy más tempóhoz es működéshez kell szokni, és a görcsösséget elengedni. Az elején számolatlanul érdemes a babára szánni az időt, mert nagyon különleges, gyorsan telő és szep időszak, aztan fokozatosan "venni vissza" egyre több feladatot. Ha pl egy évig nem lesz veteményes mert nem megy, az se gond, beleszakadni, sírni hagyni, gyomorgörcsöt kapni nem eri meg (a kerti munka azért is nehéz mert ugye sáros, földes vagy, egy porszívózást ugyanakkor ha 5 részletben csinálsz sem gáz), majd lesz jövőre.

Ha az ember valamit nagyon akar, arra TUTI lesz ideje.

Ha csak teng-leng, és elúszik az ideje, akkor semmire se lesz.

Ez szerintem is baba-mama függő.

Nálunk az eleje egy össze függő katyvasz, kicsit magamba is forultam,mert a karantén miatt senki nem jött hozzánk, na nem segítséget vártam,csak hogy ne a futár fiú legyen az össz kontaktunk a külvilággal, a férjem itthonról dolgozik. Aztán úgy alakult,hogy a lányom bár éjjel jó alvó, nappal csak fél órákat aludt, bele kellett szoknom,hogy ennyi idő alatt oldjam meg a dolgokat, illetve miket tudok addig megcsinalni amíg elvan egyedül. Pl imád porszívózni, illetve mostmár kuszni utána.

6 hó körül kezdett másfél órákat aludni délelőtt, most már azt mondom,hogy maximálisan ura vagyok a helyzetnek, viszont az elején engem rettenetesen frusztrált,hogy nem így volt, mert szeretem a rendszert magam körül és azt éreztem,hogy béna vagyok.(több fronton is, hiszen biztos én csinálok valamit szarul,mert a kisbabák csak alszanak és esznek,nem? Akkor az enyém hogy hogy csak fél órákat alszik? 🤔)

Most lesz a nagy próba, 8 hós lesz karácsonykor, 4 napon át kell főzöm, 24-25 magunknak, 26-an, 27-en jön a család kajálni. Bevásárló listám meg van, menük megtervezve, mézest begyurom ma, de bevallom a zserbót rendeltem.✌🏻

Tavaly olvastam egy gyermekorvos-pszichológusnő írását:

Az első perctől csak azt tedd meg, amit később is meg akarsz tenni,. A babák úgy viselkednek, ahogyan szoktatják őket.

Ez nagyon is igaz. Ha állandóan felveszed, cipelgeted, éjjel is állandóan eteted, akkor erről nem fog leszokni. Neked pedig nem lesz időd semmire. Nem a babától, hanem tőled függ minden.,( egészséges baba esetében.) 3 gyerekes anyuka.

Nem is az, hogy feltétlenül nincs ideje az embernek, de nem biztos, hogy kedve van. Nekem lenne bőven időm akármit csinálni, mert nyugodt a babám és tök jól eljátszogat egyedül is - vagy pl ma is egész délután alszik - , de amikor látom, hogy lenne időm erre-arra, akkor sokszor nem kezdek bele, mert vagy lelkierőm nincs, vagy nem akarok valamibe úgy belekezdeni, hogy potenciálisan 5 perc múlva abba kell hagynom.

Ennek ellenére amikor épp érzem magamban az erőt, akkor semmi problémám nincs se a takarítással, se a főzéssel, a hajmosást meg a fürdést meg amúgy is mindig akkorra időzítettem eddig is, amikor a férjem itthon van, és hát addig ő is elvan a gyerekkel, másrészt meg amióta kitapasztaltam, hogy a babám mikor alszik el este hosszabban és azt kb meddig, így bele tudom kalkulálni az esti filmnézést, olvasást a kádban, szerelmeskedést a férjemmel, akármit. De ez is bőven gyerekfüggő, én abszolút szerencsésnek érzem magam a lányommal, hogy ilyen nyugodt habitusú, sosem volt hasfájós, és egyelőre (lekopogom) a napi ritmus is egészen jól alakul (4,5 hónapos).

Attól függ, milyen gyereket dob a gép.

Az első babám tényleg olyan volt, hogy semmit nem tudtam csinálni (pl volt, hogy du. 5kor reggeliztem, rendszeresen éjjel 2kor mosogattam, mert akkor volt rá időm stb), a második baba már a hasamban is nyugodt volt, kint is ha nem akartad észrevenni hogy létezik akkor nem vetted észre...

Az első 2 hónapra igaz szerintem. Utána kialakul egy kis rutin, és már minden simábban megy. Nekem egy 7 hónaposom van, aki szeret hajnali 5-kor 1 órát játszani, aztán alszik csak vissza.

Ezalatt az egy óra alatt szép lassan készítettem asztaldíszt, székre masnit, a karácsonyfa tetejére csúcsdíszt, most is ügyködök némi ablakdíszen, az ötlet már megvan.

Amikor olyan kedvem van, akkor főzök, a férjemet sose érdekelte a kaja, ő chipsen meg csokin ellenne ha én nem lennék.

Most pont ráférne a hajamra egy mosás, de ez csak az én lustaságomon múlt, hogy nem vettem sampont miután láttam hogy kifogyott.

A lakást nem esik nehezemre rendben tartani.