Nincs türelmem a kisfiamhoz?

amikor alszik, ne sírdogálj, hanem varrjál, rajzoljál, fessél, zenéljél.

Vasárnap pedig EGYEDÜL menj el 2-3 órára kicsit csavarogni, apuka vigyáz addig - ez gyógyító erejű, és szükséged van rá! ! !

És a bőgéssel mit oldasz meg? Láthatóan semmit. Erre fecsérled az értékes alvásidőt, mikor filmezhetnél, olvashatnál, beülhetnél relaxálni a jó meleg kádba, és kicsit kipihentebben olyan anyja lehetnél, amilyen lenni szeretnél.

Én értem, hogy nem könnyű. Két évet voltam itthon, visszamentem dolgozni egy fél évre, mert bejött a kovid, március óta megint itthon vagyok, közben dolgozom és terhes vagyok, szóval jövő évtől ismét itt leszek a lakásban két évig. Minden rokon 200 km-re tőlünk, a kovid miatt most még nehezebb találkozni.

Ha soknak érzem, megyek egy kört sétálni a lányommal, pl. nem messze van egy virágbolt, már kirakták az adventi koszorúkat, minden évben megnézzük őket. Ha nagyon mehetnékem van egyedül, akkor elmegyek mondjuk a H&M-be, C&A-ba, imádok gyerekruhát vásárolni, de már az is elég, ha legeltethetem rajtuk a szemem, addig a férjem vigyáz a lányunkra. Van egy adománybolt tőlünk pár percre, ott teljesen kiéljük magunkat a gyerekkel heti egyszer, megnézzük a játékokat, könyveket, ruhákat, nagyon jól ki tud kapcsolni.

Nem tudom, milyen lehetőségeid vannak, de kesergés helyett próbáld meg összeszedni magad és rájönni mi az, amiből erőt meríthetsz, mert szerintem a baba sem véletlenül hisztis. Nagyon jó antennáik vannak, érzik, ha valami nem okés anyuval.

Teljesen àtèrzem. Nàlunk is van ilyen időszak. Ilyenkor todatosìtom magamban, hogy jò anya vagyok es minden tőlem telhetőt megteszek.

Mennyi idős a fiad? Ìrj privàtot, szìvesen beszèlgetek.

Vannak ilyen időszakok. Nekem volt, hogy a gyerek játszott mellettem, én meg bőgtem a feje felett, már azt sem tudom, miert. Vagy kiabáltam vele, mert sz.ros fenékkel rodeózott a pelenkázón, majdnem leesett + mindent is osszekent.

Aztán bocsánatot kértem tőle, megkértem, hogy ne csinálja ezt és megígértem, hogy én is türelmesebb leszek. A mai napig küzdök saját magammal időnként, de talán-talan sikerül. Bár a héten egyik nap tök ideg lettem, mert 3fele kajaval kinaltam, egyik se kellett. Felcuccoltunk, átmentünk baratnőmhöz, nagyon jót tett nekem és a gyerekemnek is a kizökkenés.

Nekem nagyon nehéz időnként, tudatosítani kell magamban, hogy nem direkt idegesít, hanem most tanul, most kísérletez, most fejlődik.

Hidd el, nem vagy rosszabb mint bárki más, csak ezekről az érzésekről nem beszélnek az anyukák könnyen. Nekem nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor barátnőm mesélte (a legjobb anyuka, akit ismerek és elképzelni sem tudok jobbat nála), hogy ő is érzett így, és néha mindent megtett, hogy lepasszolhassa a gyerekét, odaadta a szomszédnak vigye el sétálni:D

Próbálj meg kiszakadni időnként. Legalább hétvégén 1-1 délutánt. Nagyon sokat segít. És fel a fejjel!