Mit jelent pontosan a tobbemberes baba?

Nagylányom a nap 24 órájában csak rajtunk volt nyugodt. Tipikus ölbebaba. Mindig ott kellett lenni vele, később mikor aktivabb volt mindig szórakoztatni kellett. Csak úgy lehetett haladni mellette ha bevontam mindenbe. Nem az a tipikus leülős elvan egyedül is gyerek. Mai napig előbb rohangál neked 10 kört és csak azután ül le.

Borzalmasan hisztis - és nem,nincs elkényeztetve,nincs minden megengedve, én nagyon a határozottság szabályok következetesség híve vagyok)

Nehezen tolerálta a hangos zajokat.

Itt van 5 éves, most kezd csillapodni. De jelenleg más fajta gobdjaink vannak. Úgy fest kevert fejlődési zavara van. Van amiben sokkal előrébb tart korához, van amiben el van maradva.

De pl 1 éve még ha elmentünk a játszóra és mondtam 2.óra múlva most indulnunk kell, akkor az felért egy ketrecharccal. Ketten kellettünk az apjával, hogy betegyük a kocsiba. Hiába beszéltük meg meddig maradunk, ha mondom nincs hiszti..

Pici korban saját magát verte bántotta ha hiszti rohamot kapott, nem tudtad semmi mással kizökkenteni csak ha szorosan megölelted.

Nagyon hasfájós is volt. Nehezen táplálható az IUGR miatt, mai napig fényevő. Nagyon szeparációs szorongó volt kb mindig. Mindig nagyon megválogatta az embereket, ha csak ránézett valaki aki nem volt szimpatikus a világból is kiüvöltött mindenkit. Mai napig szorongó tipus, fél az új helyzetektől.

Nehezen tolerálta ha a napirendünk borult.

Rengeteg türelem bátorítás kell neki.

Ezek mind mind a fejletlen idegrendszernek köszönhető.

A többemberesség összes pontja igaz (némelyek már csak múlt időben) a fiamra. Idegrendszeri éretlenség, spd, megmaradt csecsemőkori reflexek... csak ennyit kell kikupálnunk, karban tartanunk, figyelnünk rá. Több emberes, mert egyedül már megkattantam volna annyi mentális és fizikális erőt igényel.

Ismerem a TE csoportot, nagyon vegyesek az érzelmeim, de alapvetően azt gondolom, hogy az ilyen gyerekek nagyjának van vmilyen fejlesztésre szoruló oldala (akár a felsoroltak vagy akár rosszabbak is)

Az én gyerekem is IUGR-ként született. Pokoli nehéz volt vele, hasfájós, iszonyú feszes izomzat jellemezte az első hónapokban. Dévényre jártunk egy éves koráig. Nincs átmenet a viselkedésében, nem ismerem azt hogy milyen ha egy baba nyöszörög vagy sirdogál. Csak azt tudom milyen ha jó kedvű és kerek a világa vagy milyen ha üvölt. Soha nem nézelődött egyedül, mert ha nem voltam ott rögtön üvöltött. Nem kellett szórakoztatnom, de ott kellett lennem.

Tegye össze mindenki a két kezét akinek nem jutott ilyen gyermek. Mert baromi nehéz tud lenni, és nagyon nehéz megtalálni ilyenkor anyaként a napi örömöket amik feltölthetnek. Akik szerint ez az anyák kifogása azt nagyon tudom sajnálni, hogy ennyi empátia van a hatalmas ego mellett miszerint ők tök jó szülők és a TE szülők béna sz..ok

Maradjunk annyiban vannak olyan babák, akiknek van valami fiziológiai stb problémájuk ami mit nyugosebbek, nehezebben nyugszanak meg stb. Azért több emberesek, mert egyedül nem lehet bírni velük ép ésszel.

De! A sírni hagyásból sokan atesnek a másik végletbe. Na ez az, amikor a gyereknek kutya baja, csak tobbemberesse valik. De ezt soha, egyetlen anyuka se fogja elismerni.

4-nek.

Nekem nem ciki, hogy sokat írok ide. Persze nem a legértelmesebb szokásom, de szinte mindig egyedül vagyok, gyakran este és éjjel is, és így lehet a leggyorsabban valamilyen tartalmas beszélgetéshez jutni.

Pont hogy nagyon sokat foglalkozom a gyerekkel és a hazzal, segitseg nincs. Különben kávézni mennék valakivel és nem fél perc alatt idegeneknek írt kommentekkel szórakoznék.

Terhes vagyok, 3 het múlva szülök. Emiatt gyakran ejjelig nem tudok aludni, régen ilyenkor házimunkáztam pluszban, de most már nem bírom, miutàn egész nap egyedül vagyok a tipegővel.

Mar nem csecsemő a lányom, a mozgásfejlődéssel kinőtte a többemberességet. Szépen játszik egyedül is. Mondatokban beszél, mondókarészleteket mond. Mindennap kirándulunk, terméseket gyűjtünk, lessük a gombákat, avarral játszunk, énekelünk. Itthon is sokat vagyok vele. Mindenhol dicsérik, nyitott, jókedvű, okos. Nem így néz ki egy gyerek, aki nem fontos az anyjának. És abszolút nagyon is fontos.

Ami szerintem ciki: felületesen ítélkezni és valamilyen jól hangzó érveléssel beleállni másokba. Ráadásul nyilvan ahhoz hogy tudd, mire és mennyit kommentelek, Neked pont ugyanannyit kell itt lenni, mint nekem. Csak nev nélkül. Szupi. En meg ezt nem számolom, hogy ki mért és hányszor ír.

Ciki még annyira nagyon okosnak tartani valakinek magát, hogy pszichológusok àltal leírt fogalmakról halal magabiztosan közli, hogy nincsenek, megalázza azt, aki a kérdésre válaszolva leírja, hogy az ő (amúgy beteg) gyerekével mennyi nehézsége volt. Ciki a momshaming is. Nem tudom, azokat a kommenteket Te írtad-e, ez nem direkt ellened szól.

Szóval bocs de bele kell törődj, hogy írok ide (meg még a "topista" szerint páran jóval többet szerepelnek), vagy jelentsd a kommentjeimet sorba. Légy szíves ne vádolj ilyen súlyos dologgal, nem igazán van olyan ember, akinek minden fontosabb a gyerekénel, nemhogy én lennék ilyen, de ez olyasmi, amit mindenkinek iszonyúan fáj olvasni, és erre nem ad okot az, hogy írok tegyük fel napi 10 kommentet, vagy 15-öt, összesen mondjuk 30-45 perc alatt, úgy mellesleg 90%-át éjjel vagy a gyerek délutáni alvásidejében vagy olyankor, amikor hazaérek egy hosszú sétából egy gyerekkel, egy kutyával a kismotorral, pelustáskával, 2 plüssel vagy kutya helyett 20kg cuccal a hátamon, és leülök pár percre amíg kipihenem magam, miközben a lányom szaladgál vagy játszik, mert feszül a hasam. Pont az alatt az idő alatt pont erre van fizikai és lelki erőm. Ez van, most ilyen az életem és a figyelmem.

Köszi, hogy meghallgattál.

Az enyém születése óta az volt. A csecsemősök is - akik bizonyára sokat láttak már - kiakadtak rajta a kórházban, az egyik meg is kérdezte, hogy "ugye egy ILYEN baba mellett lesz sok segítsége?". De biztos én rontottam el.

Sok sírás: az ébren töltött ideje - ami sok esetben már újszülöttként is jóval több az átlagosnál - nagy része azzal telik. Nemcsak letehetetlen, hanem még ölben is ordít, mint akit elevenen nyúznak. Az enyémmel megállni, leülni nem lehetett. Ha nagy nehezen álomba kínlódtam, mihelyt kiságyba raktam, még le sem ért, már üvöltött, és onnantól kezdve b.szhattam, nem volt visszaalvás. Soha semennyit nem volt el egyedül, azt sem tolerálta, hogy ha szemben ültem vele, levettem róla a tekintetem, elfordítottam a fejem, és kinéztem az ablakon. Azonnal bármiért elborult az agya, amiből aztán kizökkenteni nem lehetett, lazán őrjöngött 1,5 órát is. Ilyenek.

Persze kaptam a pofámra rendesen, hogy milyen gyalázatosan sz.r anya vagyok. Nyilván, hisz mi más miatt is lehet ilyen gáz a gyerek az első pillanatoktól fogva...? Aztán kiderült, hogy ez az eszméletlen rugalmatlanság, az alvásproblémák, az egyedül normálisan játszani képtelenség meg a többi jóság = autizmus. Mondjuk mivel "csak" Asperger, az pedig még annyira sem "látszik" a gyereken, mint egy durvább kanneri autizmus, a mai napig megkapom, hogy nincs annak a gyereknek semmi, de semmi baja a világon, csak az anyja.