Miért "bezzeganya" meg "szuperanya", aki nem ad kakaót, babapiskótát, virslit meg hasonlókat a kisgyerekének?

Hát látod itt se nagyon tudnak a kérdésedre válaszolni gúny és enyhe lenézés nélkül.

Igen, az önigazilás miatt. Mindenki legjobbat akarja a gyerekének, ha úgy éreznék, hogy az adott kaja nem egészséges, mégis azt adják hogy férne bele a világnézetükbe?

Az van amit a #11 ír, teljes mértékben egyet értek vele. De nem csak ennél a témánál, legyen szó bármiről, le lehet ám írni normálisan is, anélkül, hogy a földbe döngölné a másikat.

Lásd itt előttem író már egyből analizál, már egyböl jajj a másik világképe, önigazolás. Francért kell ilyen "marha okosnak" lenni?

És igen ez már bezzegelés,meg a farokméregetés anyucis megfelelője. Mivel eteted, mit néz, mivel játszik, milyen programokra viszed, hány ezer ftos a babakocsija, tökmindegy,mindig akad egy két ilyen anyu, aki képtelen látványos lenézés nélkül véleményt írni.

Minden gyerek úgy étkezik, mint a szülei.

Ismerős minden reggel tejbegrízt készít és azt reggeliznek.

A másik virslit szokott kifőzni.

A harmadik zabkását.

A negyedik szendvicset készít.

A gyerekek ehhez vannak szokva és ezt fogják természetesnek venni.

Aki tejbegrízt eszik reggel valószínűleg csak fintorogva a virslire és fordítva.

Ha a szülők nasiznak, akkor a gyerek is nasizni fog. Ha csoki helyett almát esznek a szülők, akkor a gyerek is azt fog.

Szóval szerintem ez a szuperanyuzás itt megbukik, mert ez életviteli kérdés és nem gyereknevelési.

"Lásd itt előttem író már egyből analizál, már egyböl jajj a másik világképe, önigazolás. Francért kell ilyen "marha okosnak" lenni?"

Bocs, a kérdésre analizálással lehet felelni, maga a kérdés arról szól.

Nem pedig leírni, hogy "én adok dörmit mértékkel"

14-esnek van teljesen igaza. Ez a "ki mit ad a gyereknek" kérdés egy nagy álprobléma. A gyerek hosszabb távon fel fogja venni a szüleinek az életmódját akkor is, ha megy a pózolás 2 éves kor alatt. Az a gyerek, amelyik azt látja otthon, hogy a szülei zabkását esznek meg salátákat, ott nem kérdés, hogy azt adnak a kicsinek, és az a szokás meg is marad. De amikor a csokizabáló ismerősöm oktat, hogy mit (nem) szabad adni a gyereknek, akkor én is visszacsapok bezzeganyázással.

Még nem tartunk ott, de fog kapni krémtúrót, csokoládét és társait, nemes egyszerűséggel azért, mert mi is esszük, és nem fogom tudni megmagyarázni, hogy egyébként te nem eheted. Ráadásul ideje korán mértékletességre lehet szoktatni ezzel, hogy létezik az "egy kocka" mint mértékegység az "egy tábla" és az "összes" helyett.

Én elkezdtem ezt az egészséges vonalat az első gyereknél. Nuku fűszer, semmi édesség, cukros kaja, bolti szarok meg pláne. Sok zöldség, gyümölcs, husi minél természetesebben. Lett egy olyan gyerekem, aki utál enni, és semmi sem ízlik neki. Évekig tartott nagyjából helyrebillenteni, mert elkezdtem ugyan egy idő után normálisan ízesíteni neki az ételt, meg adni túró rudit és egyéb ilyen "mérgeket", de már meg sem akart kóstolni semmit. Ha mégis sikerült elérni, hogy megkóstolja a kaját, általában rájött, hogy finom és evett, de egyszerűen ételundora volt jó ideig. És amúgy igen, erre is rájöttem egy idő után, hogy kár a gőzért, mert amint nem én teszem elé a kaját, máris olyat eszik, amit ezen elvek alapján nem adnék neki.

A második gyerekkel már el se kezdtem ezt csinálni, nyilván nem dörmivel meg gulyáslevessel kezdtük a hozzátáplálást, de normális keretek közt mindent kapott. Most 2 éves lesz, és nagyon jó evő kezdetektől.

Ennek ellenére én nem szóltam be soha senkinek, mert nen érdekel más gyereke, de nekem már beszóltak, mikor a 9 hónapos fiam kapott a kezébe egyetlen szem sültkrumplit... Én ezeket tartom "bezzeganyának", aki nem bírja ki, hogy ne baszogassa a másikat, mert ez kizárólag arra megy ki, hogy érzékeltesse a vélt felsőbbrendűségét.