Miért lett divat “szenvedni” a kisgyerekekkel?

Nekem 11 hónap korkülönbséggel vannak a gyerekeim és nem szenvedek, már ovisok, jártam mellettük suliba, kertünk van stb.

DE bárki meghallja hogy ilyen gyorsan jöttek ki van akadva, hogy miért hozom el őket ebéd után, ott kéne aludniuk, több időm lenne és sorolhatnám az okosságokat. Legjobb aki közölte, hogy ő a másodikat elvetette volna...

Szerintem sokan azért szenvednek, mert azon kívül hogy szült, semmi mást nem tud felmutatni. És neki most az anyaság oltárán látványosan kell mártírkodni.

És legjobb dolog anyának lenni, de én amellett vagyok még nagyon sok más szerepben is.

Mikor régen? Amikor több generáció együtt élt és korán nyugdíjba mehetet a nagymama, aki sokat tudott így segíteni? Mert a legtöbben akkor így éltek.

Mostanában van, hogy minden generáció külön él és nem ritka az sem, hogy a munkahely miatt más városban, akár az ország másik felén.

Mivel nincs segítség, így sokkal lestrapáltabbak a szülők. És most már elvárás, hogy járj a gyerekekkel klubokba vagy ha "problémás" akkor fejlesztésekre. Az sem kevés energia.

Persze minden kornak megvannak a martirjai is.

De, régen másképp volt. Egy fedél alatt élt három generáció. A gazdagoknál még a szoptatasba is besegített a dada. Teljesen természetes volt, ha nagymama és a nagyobb tesók besegítenek. Etetik, felügyelik, és szórakoztatják a picit. Ahogy a munkából is kivette a részét mindenki, nem csak az anya (és apa). A gyermekágy 6 hetét ágyban is töltötték. Nem azért, mert betegek voltak, hanem hogy beálljon a tejmennyiség. Nem úgy mint ma, hogy az első látogató már azt nézi, hogy mekkora kupi van, és visszanyerte-e az alakját a kismama.

Nem volt az anyákon ez a fajta stressz egyáltalán, természetes volt, hogy nem olyan lesz a teste, mint 16 évesen, a gyerek meg koszt és kupit csinál. Azért gyerek, hogy játsszon.

Ma minden területen hozni kell az übertökéletest. Ellenkező esetben még az orrod alá is dörgölik, hogy ne is csodálkozz, ha elhagyott másért a férjed, mi sem természetesebb.

Az is természetes, hogy dolgozol IS. Persze többet, mint a gyerektelenek és dupla annyit, mint a férfiak, hogy ne bas.ztassanak, hogy a gyerek miatt mindig lógsz.

Bejárónő? Eszedbe se jusson! Nagyinak szülted? Milyen anya vagy, ha a tesók egymásra vigyáznak! 16 éves bulizzon, ne a 10 évest kísérje haza a napköziből. Apja? Ugyan! Értetek dolgozik, legyél hálás, örülj, hogy munka után otthon döglik. A gyerekkel kapcsolatban minden, de minden 120%-ban a te felelősséged!

Ne is csodáld, hogy két kicsivel ilyen sokan kínlódnak. Könnyebb lenne, ha csak gyereket kène nevelni és ellátni, bas.ztatás nélkül.

Miért??? Mert manapság mindenen dívik panaszkodni. Csak nézz szét, akinek van valamilyen, az panaszkodik a legjobban. Beszélgess egy szegénnyel, tök jól elvan.

az egy dolog, hogy régen több generáció volt együtt, akkor jóval több volt a fizikai meg minden egyéb munka. Amikor mi gyerekek voltunk (40-esek), már nem volt együtt több generáció, anyáink mégis dolgoztak, tárcsás mosógéppel mostak,kert jószágok mellett. Én anyémat sosem hallottam panaszkodni, pedig fóliába dolgoztt éjjel nappal, mégsem volt kenyérre pénzünk hó végén.

Ma azért valljuk be pont az panaszkodik, akinek ideje is és pénze is.

Én például erősen introvertált lettem mióta gyerekeim vannak, mert nem panaszkodom. 3 gyerek, kert, állatok, stb. Reggeltől estig pörgök (persze van, hogy lemerülök, de akkor is magamban oldom meg). El is kerülnek az emberek, mert bizony látják, hogy én még a kőmüvesünk mellett is dolgozok. Mindent, betonozás, burkolás stb. Nem panaszkodom. Háláz adok a sorsnak amíg bírom, ennyi. Pozitív oldalát nézem. Mert bizony eljön az idő,mikor ráérünk panaszkodni, akkor meg az lesz a baj.

Szóval inkább divat lett a panaszkodás. Mint "barátnőm", déluténonként panaszkodik, hogy elfáradt. Kérdem mit csináltál? Hát semmit, de kellene....