Hogyan lehetne a babát az éjszakai szopásrol leszoktatni?

Rettentő fárasztó lehet. Nehéz lehet, de ez így szerintem hosszútávon nem bírható.

Nekem a kisfiam lassan négy hónapos. Kb.1hónapos múlt, amikor a mi ágyunkból átkerült a kiságyába. Többet ébredt ő is, h.mocorogtunk mellette és mi sem aludtunk pihentetően. Most ott tartunk, h. 20:30körül elalszik 6:00-ig kb. ébredés nélkül.

8as vagyok.

Nem bírom én sem ha sír. Főleg,ha álmos,fáradt és tudnék rajta azonnal segíteni,de ne adjam oda. Ezt én elképzelni sem tudom. De olyan sokszor elbizonytalanítanak más anyukák,sőt még a védőnő is,hogy ezt én nem csinálom jól. Azt mondják azért van ez,mert én ehhez szoktattam hozzá. Közben nem én akartam hogy ez így legyen,hanem ezt igényli a gyerekem. Én csak sodródtam és ösztönszerűen próbáltam úgy csinálni hogy jó legyen. Volt aki azt mesélte,hogy náluk 2 éves koráig ment ugyanez. És amikor megszűnt a szoptatás,mert anyának elege lett és 2 hét alatt leválasztotta,elmaradtak az éjszakai ébredések. De egyébként igazad van,legalábbis remélem,hogy ahogy érik változás lesz. Akkor Te azt javaslod,hogy maradjon minden így,szoptassam amikor kéri és majd magától megérik rá,hogy 2 óránál többet aludjon egy huzamban?

9-esnek szólt a válaszom

Az én környezetemben több ilyen baba van, ráadásul a legtöbb magasan képzett, magas intelligenciájú, lelkes (de magukat máshol is megvalósított), egymást szerető szülők tervezett gyereke, szóval semmit nem hoznak a szteretípiákból. És nyilván mind tisztában vannak az alváshigiénével, utánaolvastak stb.

Van olyan kolléganőm, akinek mind 3 gyereke ilyen volt. Ő egyike a legharmonikusabb, nyugodtabb, racionálisabb embereknek, akiket ismerek.

Más meg írja, hogy mind a 4 gyereke 4 hónapos korától aludt.

A babák különbözők, az enyém pl 15 hónaposan kezdett lépegetni, másé 7 hónaposan. Valakié 3 éves korig nem szólal meg, az enyém 21 hónaposan összetett mondatokban beszél. Gondolhatod hogy nem azért, mert mögé álltam és mozgattam a száját.

Másik, hogy 16 orával császár után kaptam meg, azt a 16 órát végigsírta. Lilára, foltosra tudta magát mindig sírni és sosem hagyta babaként abba, mondjuk tetszik is hogy van akarata, rommá törni sose akartam.

Viszonz finoman lehet próbálkozni azért, mert mindig jönnek időszakok, amikor változik vmi. Nála pl már hónapokkal az átalvás előtt megjelent, hogy néha hagyta magát visszasimogatni. Akkor jött az is hogy nappal már elaludt az apjával. Meg azért egyéves körül már lehet neki mondogatni dolgokat. Szerintem van ennek egy íve. Nem akarok tanácsot adni, mert ha vkinél azt jelenti a sírni hagyás, hogy na jó, picit nyüszít, simogatva megnyugszik, aztán másnaptól alszik cici nélkül, az naná, csinálja, de az enyem magánkívül, módosult tudatállapotban ordított a ciciért, vagy ha nem tudtam rögtön felvenni (ami előfordult, én nem egy extrém válaszkész neveléssel indultam, és most se vagyok radikálisan engedékeny) és én mindig beleláttam neki azt a borzalmas első napját az életének, ez persze talán butaság, de ez van, esélytelennek éreztem, hogy át lehet szoktatni komoly törés nélkül. De aztán más bava más lehez.