Ezért én egy szemét anya vagyok?
Nagyon el vagyok keseredve. 22 hónapos a kisfiam, és most vagyok 7 hetes kismama. Szerettük volna nagyon a tesót.
A kisfiammal mindig is zűrös volt minden, nem volt átlagos baba sosem, rengeteget sírt, végigjártuk a neurológiát, gasztroenterológiát, DÉvény, Tsmt stb. Kb mindenki csak legyintett rá, hogy elkényeztetett, dackorszak, hasfájás, fogzás. Még nem beszél, fél a kortársaitól. Nevelési tanácsadóban valószínűsítik, hogy autista. (Több jel is utal rá).De még nem tudni milyen mértékben érintett. Hogyan tovább? Roh@dt nehéz vele az élet, egyre jobban érzem, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa.
Megvallom őszintén, fogalmam sincs, hogy mit kezdjek a helyzettel, és elkeseredésemben azt találtam mondani a férjemnek, hogy egy beteg gyerek mellé nem akarok másikat. Azóta elég feszült a légkör itthon. Úgy érzem hogy kettészakadok, akarom a babámat, de közben a már meglévőt sajnálom, hogy tőle veszem el a lehetőséget egy jobb életre, ha megszületik a kicsi.
válasza:
válasza:#2 vok.
A lányom hányásig ordította magát. Senkire nem lehetett rábízni olyan durván sírós volt.
Nem tudtunk vele mit kezdeni. 20 perceket aludt. Éjjel 3 óránként ébredt 2 éves koráig!
Én tudom h milyen egy nehéz gyerekkel. 5 éves nagylány már! Semmi baja. Egyszerűen csak nehéz eset (többemberes)
4 éves volt mire rászántuk magunkat h legyen tesója.
Mert tudtuk h nem könnyű vele.
Akkor ti most mit akartok???
Még mindig nem értem miért rosszabb az ha igazoltan ADHD-s(mert azért ezzel az autizmussal nem dobálóznék még)mint eddig.
Eddig nem tudtad h nehéz vele, csak most h gyanús h papírja lesz róla?
Eddig nem gondoltatok arra h mit fog szólni egy tesóhoz? Hogy bírsz el 2 gyerekkel?
Tényleg nem értelek!!!
Csak most jutottam ide. Nyilván akik nem értik, én azokat is értem. Én is így gondoltam azelőtt.
Annyiban más most s helyzetünk, hogy amig mindenhonnan elküldenek, hogy semmi baja a gyereknek, addig "nyugodt" vagyok, mert ha nálam okosabbak is azt mondják, hogy én vagyok sz@r anya, akkor azt kénytelen kelletlen de elfogadom. Vágytam erre a gyerekre, mint ahogy a kistesóra is.
A papír annyiban befolyásol, hogy akkor ezt nem fogja kinőni, mint a többemberességet. A sógornőm is hisztis gyerek volt, és lám kinőtte. De vajon az én gyerekem ki fogja?
Persze, minek vállaltunk kistesót... 2 hónapja még mindenki azt hangoztatta, hogy ez ilyen korszak, mára meg nevelési tanácsadóban kötöttünk ki. Elnézést, ha megrémiszt a helyzet.
válasza: válasza: válasza:#20! 18-as vagyok
Nem nem így szokott (volt) sírni... Az én fiam sem volt könnyen vigasztalható. De figyelt ránk, a hangokra, szemünkbe nézett. Mindig korának megfelelően értett mindent maga körül. Ahogy írtam, most ő is 22 hónapos és nagyon hasonló a kérdező gyerekéhez. De mindent ért maga körül, és kiválóan megérteti magát, de egyetlen konkrét szót se mond ki. Se a védőnő se a gyerekorvos nem aggódik. Pedig ő korababa volt, szóval eleinte nálunk eleve fokozott volt az aggodalom és a figyelem is az orvosok részéről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!