Ezért én egy szemét anya vagyok?

15

Ja.Ránézett 3 ember, az se biztos hogy baja van, de azonnal tegyük intézetbe mert jön a másik.Ha a másik is beteg akkor mehet az is bentlakásosba és jöhet a következő, mert 3 a magyar igazság?:D

Szerintem előbb ki kellett volna a nagyot vizsgáltatni.Felelősségteljes szülők legalábbis így tettek volna.Aztán utána(mert random tippelgettek páran pár félét) ha valóban beteg a nagy, gondolkodtam volna, hogy belefér e akármilyen szinten egy második baba.Oké, hogy jár az egészséges gyerek mindenkinek, na de ha már van egy 22 hónapos, akkor rá is tekintettel kell lenni, mert ő se kérte hogy megszülethessen, hanem akarták.Az meg rém gusztustalan amit a 14. írt, hogy ja jön a kövi úgyhogy adjuk be valahova, mikor lehet egyszerűen csak az anyuka olyan(családtervezés szempontjából is látszik), hogy igazából egy se kellene neki..

Nekünk a középső gyerekünk autista. Pont ugyanazon mentünk át vele, mint amit leírtál, kérdező. (kb 1 éves korában mondták rá először, vagy valószínűleg autista. Ekkor a harmadik már úton volt) Ennek ellenére bevállaltuk a harmadik gyereket. Nem mondom, hogy könnyű volt, de végigcsináltuk. Nagyon sok odafigyeléssel, alternatív módszerekkel, megfelelő táplálkozással nagyon sokat sikerült javítani az állapotán. Most ott tartunk, hogy kijárta a normál óvodát és most kezdte az első osztályt normál iskolában.

A legkisebbik meg olyan vagány kölyök lett, hogy minden nehézséget kárpótol.

Hát szerintem semmi szokatlant nem írtál le. Egy csomó két év körüli gyerek ilyen. Minek rángatjátok ennyi helyre szegényt? 22 hónaposan nevelési tanácsadóba? Nem korai ez még?

Pont ennyi idős a fiam és pont ilyen. Nehéz volt vele babakorában, folyton sírt. Épp csak fejen nem álltam vele, még se volt jó semmi. A játszóteren a mai napig fogja a kezem és rángat mindenhova, nem nagyon megy oda máshoz. Megfigyelő típus, nem is beszél ő sem. Egyetlen szava sincs, de kiválóan megérteti magát. Még sem gondolom hogy bármi baja lenne.

Azt nem tudom, hogy a kérdezőnek a gyerekénél mit jelent az, hogy rengeteget sírt. De meg merném kockáztatni, hogy láttak más gyerekeket is és azokhoz viszonyították.

A mi gyerekünk születésétől kezdve 8 hónapos koráig egyfolytában sírt. Szó szerint egyfolytában. Amikor épp nem szopott, vagy aludt egy-egy keveset, akkor sírt. De nem úgy, mint a másik két gyerekünk, hanem torkaszakadtából, megállás nélkül. Felakadt a szeme, elkékültek az ajkai. Soha nem volt olyan, hogy felvesszük, kicsit ringatjuk és megnyugszik. Soha. 10 hónapos koráig nem nézett a szemünkbe egyáltalán, mintha ott se lettünk volna. Senki hangjára nem reagált csak és kizárólag a nővéréére. Mi is bejártunk vele minden orvost, de mindenhonnan elhajtottak, hogy biztos nő a foga, vagy fáj a hasa.

Nem kívánom senkinek.

#18, #19: nektek is kb így szokott sírni, vagy hisztizni ?