6 hetes a picurkám, az éjjelek nagyon fárasztóak és néha kiakadok. Utána pedig nagyon nagy lelkiismeret furdalásom van. Mit tegyek?

Még nagyon koràn van,hidd el lesz ez könnyebb is.

Biztos nem egyszerü,föleg ha a pàrod is"lusta" segiteni,de még nagyon az elején vagy!

Kivagy akadva,hisz ki vagy merülve!

Nem vagy robot.

Bàr jo lenne ha a férjedet megkérnéd,hogy egy kicsit éjjel segithetne,ha nem is mindennap,de legalàbb 2 alkalommal egy héten.

Igenis,ha van rà lehetöséged,akàr fél oràt is pihenni,akkor azt hasznàld ki!

Elhiszem hogy annyira kivagy. Én is nagyon tudom "utálni" a páromat mikor éjjel 2kor fel kell a gyerek és valahogy vissza kell altassam. Meg amikor felsír ő csak fordul egyet...

de azért ne rázogasd a gyereket,hisz még a fejét sem tudja tartani! Nem,nem kiosztani akarlak,csak...ő csak éhes! Ennyi!

Szia!

Megértelek én is,hogy milyen nehéz most neked!Ebbe minden anyuka benne vagy,de meglátod,idővel könnyebb lesz.

Én is nagyon dühős voltam a páromra,amikor éjjel enni ébredt a pici,és ő soha nem kelt fel velem.

Ha tudsz napközben amikor alszik a babád,pihenj te is vele.

Nehéz időszak az biztos,de kitartás neked!

Hűű, de jó lenne, ha az én páromnak is meg lehetne ezt mondani!

Mi szopizni is próbálunk, meg tápszerezünk is, így dupla meló minden etetés. Szopi, táp készítés, evés, a pelus, meg a nézelődés alvás helyett, ... 1,5 órás történet/alkalom. Éjszaka kétszer kel fel a kicsi, de teljesen kimerülök! Ma meg pl reggel 7-től 11-ig nem aludt. Fél perc nyugi után teli torokból üvöltött, míg fel nem vettem, aztán ezt ismételgettük 4 órán keresztül. Közben rohangáltam a konyhába, h feltegyem a levest, mostanra jutottam el oda, h a pörkölt is rotyog. Kikapcsolódásnak engedélyeztem magamnak 20 perc netezést. :)

A párom este 7 után ér haza minden nap, éjjel nem segít semmit, mert ugye pihenni is kell. Szombaton dolgozik általában, vasárnap meg pihen, mert ő "hat munkanap után megérdemel ennyit". Én "nem viselkedek úgy, mint egy nő", mert nem főzök minden nap, és csak minden 2.-3. nap mosom és seprem fel a konyhát, fürdőt. (szerinte) Amúgy meg mindenre az a válasz, h "itthon vagy, ráérsz"!

Ilyenkor szívből gyűlölöm, pedig tudom, h csak fáradt, azért bunkó, meg h megtesz mindent értünk, csak nem itthon. Ja, és persze este azért dajkálja egy kicsit a babót (még ha enni csak ritkán ad neki, meg pelenkázni sem gyakran szokta).

Ezt csak azért írtam le, h tudjátok, nem vagytok egyedül! :)

Szóval ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha melegebb éghajlatra kívánsz mindent és mkit! (én esetenként jól meg tudnám rázni a gyereket is, amikor úgy üvölt, mintha nyúznák, pedig egyébként imádom és természetesen nem fogom megrázni, de néha tényleg úúúúgy megérdemelné! ;) )

Ja, és a kisággyal mi is így vagyunk! Elalszik, beteszem az ágyába, kinyílik a szeme, üvölt. Kiveszem, elalszik, beteszem...stb. A vége az, h megunom és velünk alszik. Ez van.

Kitartást! :)

Én úgy látom, egy kicsit kilógok a sorból. Legalábbis erre következtetek, ahogy elolvastam az előttem szólókat. Kicsit bátortalanul, de azért leírom a megkövezés terhe mellett. :-)

Az én férjem sem kelt fel soha egyik gyerek miatt sem éjjel. De én ezt nem is vártam el. Ő nappal dolgozik, méghozzá elég sokat. A 7 napból 7 napot, még vasárnap is. Vannak szabadnapjai, de csak akkor ha esik az eső vagy hó, mert akkor nem lehet végezni a munkáját. Mindegy, nem ez a lényeg.

Tehát reggel elmegy, este hazajön. Meg kell felelnie a vásárlóknak, főnöknek és nekem is otthon. Nagy teher hárul rájuk azzal, hogy Ők a családfenntartók anyagilag és most sokkal jobban szükség van rájuk. Jobban kell dolgozniuk mint eddig, hogy a mai világban biztosan megtarthassák az állásukat. Mert mi lesz, ha elveszítik? Én nem irigylem őket. Muszáj éjjel kipihenniük magukat. Különben hogyan fogják tudni végezni jól a munkájukat? Mi is fáradtak vagyunk, ha éjjel fel kell kelni a babához, de nappal miközben a kicsi el-elalszik, odafeküdhetünk mellé és néha szundíthatunk mi is. A házimunka megvár, nem szalad el, ha kihagyunk egy-egy alkalmat és a férjünk is meg fogja érteni.

Mikor nálunk megszülettek a gyerekek, elvonultam az újszülöttel egy másik szobába, hogy ha éjjel felsír, felébred ne zavarja a páromat. A pici mellett aludtam egy ágyban és fekve szoptattam meg, így igazán fel sem ébredt egyikünk sem. Akkor költöztem vissza apához, amikor már nem ébredt éjjel szopizni és végigaludta az éjszakákat.

Szerintem a babakort nem túlélni kell és nem a férjünknek esni, főleg ha nappal munka után segít is nekünk. Az enyém is megtett nappal minden tőle telhetőt. Szegény nem nagyon tudott mit kezdeni Vele, de nagyon igyekezett, hogy másban megkönnyítse a helyzetem. pl: főzött, mosogatott. De vajon éjjel minek kelljen fel velem? Úgyis csak én tudom megszoptatni, sajnos az apák kimaradnak ebből a csodából.

A babával pedig türelmesnek kell lenni, csak éhes szegényke, aki csakis rád számíthat, benned bízik.

Még annyit, hogy a házimunkát is meg lehet úgy oldani, hogy ne legyen minden nap. Nekem a férjem megfőzött egy jó nagy adagot és lefagyasztotta a mélyhűtőbe. De mikor nyugisabb napom volt, megtettem én is. Ha nagyon fáradt voltam egyik nap, akkor nem főztem, hanem kivettem egy adag ételt. Mai napig szokásunkká vált, hogy készítünk egy nagy adag fasírozottat. Kigombócozzuk és úgy fagyasszuk le. Azt is csak be kell dobni az olajsütőbe és ennyi. Muszáj volt így, mert a nagyobbik gyereknek is enni kell adni minden nap. Hetente kétszer pedig elég kitakarítani. mikor nagyon picikék voltak én minden napra osztottam be egy kevés házimunkát. Így maradt pihenésre is idő.

De ahogy egyre nagyobb lesz, egyre jobb lesz Neked is. Egy idő után már lefoglalja magát ha ébren van és egy idő után már az éjjeleket is át fogja aludni. De olyan gyorsan eltelik a babakor, én minden napját kiélvezem.