Titeket nem dühít, ha azt érzitek, valaki árt a gyerekének?

Hú, van, akivel emiatt már alig beszélek, mert nem bírom nézni, hogy szerencsétlen kislánynak, hogy ártanak újabb és újabb dolgokkal. 120kilóval esett teherbe az anyja, 10. héttől toxémia gyanús lett (magas vérnyomás,fehérje a vizeletben), cukor és sómentes diéta, pihenés lett kiadva. Harmadikról lejárkàlt minden nap többször, mert ő sültkolbászt meg péksütit kívánt. 19. hétre másodjára került kórházba, nevetve mesélte, hogy kiszökött péksütiért. Kórházból saját felelősségre hazament, mert vele ott gonoszok, azt mondták, hogy ebbe mindketten belehalhatnak, pedig ő érzi, hogy nem lesz baj. 27 hétre megszült. Bent hagyta a kórházban a gyereket mert ő otthon akar lenni.

Eddig a pontig mindenki jártatta a száját neki, próbáltunk segíteni, de itt engedtük el.

Miután 3 hónap után hazavitték a picit, aki borzasztó hasfájós volt, semmi, de tényleg semmi praktikát, cseppet stb nem próbáltak ki, hanem, ha elege volt az anyjának, berakta a kiságyba, rázárta az ajtót, amíg bele aludt a sírásba, volt, hogy ezelőtt még jól nem is rázta.

Most 9 hónapos (korrigált 6), csokifagyit kap, kinder csokival, cukros teával meg gyümölcslével. Ja meg szénsavas szörppel itatják. Ültette meg felállította elég korántól. Néha mondom neki, hogy az orvos nem azért szól ezekért, hogy bántson, de nem érdekli.

Ja, a kérdés kapcsán először azt hittem, hogy bántalmazza, üti vagy valami ilyesmi extrém eset... Azért ezekkel szemben amiket leírtál egyáltalán nem veszélyeztetés. Sosem értettem, hogy valakit miért foglalkoztatja ennyire mások élete és gyereknevelési szokásai.

"Egyszer a játszótéren egy volt munkatársam csodálta a babám, hogy 10 hós és jár. Az övé meg 11 és még se nem mászik se nem kúszik. Aztán sorra derültek ki a dolgok. Kengurú, komp, kézenfogva vezetés.... Hát inkább nem mondtam semmit."

Zseniális, felterjesztem a gyerekedet Kossuth-díjra.. :)) Én másfél évesen kezdtem a járással próbálkozni. Most vagyok 30 és köszönöm szépen, teljesen egészségesen nőttem fel. Semmi hátrányom nem származott abból, hogy a járást (meg minden mást) később kezdtem, mint mások. Ez nem verseny, és hidd el, attól, hogy te nem értesz egyet az ő módszereikkel, még nem lesznek se kevesebbek, és a gyerek se lesz fogyatékos.