Titeket nem dühít, ha azt érzitek, valaki árt a gyerekének?

Én a sógornőmnek szóltam egy pár dolog miatt, pl hogy az akkor még 2 éves gyerekének már rohadnak a fogai mert már a cumisüvegbe is kólát kapott váltva teával meg kakaóval, mostanra 6 múlt, nincs túl sok foga. Valamint mondtam hogy az édességnek nem szabadna olyan alapnak lennie mint a víznek ami a csapból folyik és a gyerek egész nap eléri olyan mennyiségben amekkorában csak akarja, ha úgy tartja kedve nutellát ebédel kiskanállal. Felhívtam a figyelmét a gyerekkori cukorbetegségre, elhízásra meg hogy nem

nagy ötlet egy légtérben bagózni a gyerekkel /bár mint kédőbb megtudtam a terhesség altt sem tette le/ stb de falra hányt borsó. Már nem érdekel inkább nem is megyek hozzájuk hogy ne idegesítsem magam.

Engem is bosszant, de nem szólok bele más dolgába, úgyse ér semmit.az ilyeneknek.

Egyszer láttam, hogy 1.5 éves forma gyerek sírt nagyon a babakocsiban, az anyja többször ráüvöltött, majd jól pofon vágta párszor mondván, hogy hagyja már abba a sírást. Szerencsétlen csak még inkább sírt, annyira rossz volt látni. Velem is így bánt anyám ilyen picinek...

Vannak, amikért szólok, de van ami szerintem mai túlreagálás.

A dohányzást nem bírom ki szó nélkül, de az például nem érdekel, ha nem hozzáadott cukor mentes bébiételt ad az anya. Vagy ha 4 hósan táplálja hozzá a tápszeres babát.

Az erőszakot sem bírom, ne adja meg a jó isten annak a nőnek, hogy meglássam, hogy megüt egy kisgyereket.

Dühít kifejezés azért túlzás. De van, hogy elgondolkodom azon, hogy miért nem látja a nyilvánvalót. Valamint, hogy hol van ilyenkor a védőnő és az orvos.

Ma pl. kirándulás alatt láttam egy családot és mind a 3 gyerek kövér volt (a legkisebb 5 vagy max. 7 éves lehetett). Tuti nem mind hormonzavaros. Szóval szinte biztos, hogy az étkezési szokásukkal van a gond.

Gondolom ezt ők is tudják, csak lusták változtatni.