Megszakítanád a kapcsolatot a nagyszülőkkel ebben az esetben?
Távol a családtól 300 km-re tudtuk megalapozi az életünk. Szüleim 6 év alatt 1x se jöttek el látogatóba hozzánk, többször hívtuk őket. Lenne hely, elférnének. 2 hónapos a babánk, még nem látták élőben, pedig szóltunk előre hogy most egy ideig ne várják el hogy mi utazzunk.
Nővéremék közelebb laknak hozzájuk így érthető hogy az az unoka több figyelmet kap, ráadásul első unoka volt. De rosszul esik hogy míg nekünk egy zoknit nem vettek, az ő babájuknak még mielőtt megszületett volna rengeteg ruhát vásároltak,baba cuccokat, babakocsit kifizették, pedig tesómék jobban állnak anyagilag nálunk. Tudom, mert akkoriban ezeket nekem mondta anyám, annyira várták az unokát, mindig mutogatta az új szerzeményeket.
Most a miénknek semmit nem vettek, meg sem nézik. Ráadásul nővérem ismét babát vár és a fülembe jutott hogy mosógépet vettek nekik mert épp elromlott, főz rá hogy neki ne kelljen nagy hassal stb. Kb 4 hónappal ezelőtt (akkor még terhesen) voltunk otthon látogatóba ajándékkal kedveskedtünk, egy tál étellel nem kínáltak meg minket, nem aludhattunk ott náluk, furán viselkedtek. Még jó hogy férjem szülei is abban a városban élnek, ők szívesen láttak minket, azóta a babát is meglátogatták már. Nem értem ezt az egyoldalúságot. Nem várom el hogy vásároljanak a gyereknek, nem ezen van a hangsúly de olyan furcsa ez a megkülönböztetés. Ritkán facen rám ír anyám miújság, de ennyi, apám soha nem keres. A másik unokát rendszeresen kiposztolják mindketten.
Ilyen fokú megkülönböztetést hogy lehetne egyáltalán elfogadni?
válasza:Tudom, hogy nagyon nehéz ez számodra. Mondhatni én sem tartom már a kapcsolatot a családdal, soha nem kerestek engem sem, ha én nem mentem (bezzeg azért volt rinya, hogy sosem látogatom őket), ha mentem, akkor is erőltetett volt már az egész, folyton az egyik tesóm dícséretét kellett hallgatnom - anyánk kedvence -, és végül beleuntam. Olyanok voltunk már, mint az idegenek.
Nem volt nagy dráma, veszekedés, kiborulás, egyszerűen nem kerestem őket és ők meg nem keresnek, úgyhogy év elején beszéltünk utoljára. Most babát várok, róluk már nem fognak tudni, csak azt nem sikerült eldöntenem egyelőre, töröljem-e le őket Facebookról, hogy ne is lássák, ha felteszek egy képet vagy jobb, ha látják, kiakadnak én meg elmondhatom, hogy tudjanak rá és ne keressenek.
Szerintem egy szülő szeretetlensége, megkülönöztetése olyan dolog, ami örökre fájni fog és amin jobb mihamarabb túllenni. Az a baj, hogy ha nem szakítod meg az elején a kapcsolatot, akkor az még tovább fogja enni a lelked, mert majd 3 havonta esetleg megkérdezik, élsz-e, te akkor kötelességednek fogod tartani, hogy meglátogasd és felkeresd őket, de ők megint le fognak sz*rni.Ma én is bánom, hogy nem voltam keményebb 5-8 éve, megspóroltam volna magamnak egy csomó idegeskedést.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!