Vannak itt a debreceni Klinikáról csecsemősnővérek?

2.válaszoló vagyok! Ez az érdekes, hogy mindenki béna csak ő nem! Mindegyik látta, hogy nem szopik a gyerek, de nem törődtek vele! Hagyták, hogy essen a súlya! Egyedül a már említett nővér jött és fejette velem a tejet és szoptatás után öntötte bele! 8 nap maga volt a pokol! Körülöttem mindenki csak sírt, mert kikészült!!!

Az ,,anyázástól" meg már a gyomrom forgott!

nekem is rossz tapasztalataim, vannak, hat napot voltunk ben szülés után, egy hónapot előtte.A patológián csupa rendes,kedves nővér(szülésznő) volt, de a csecsemősök,hát egy-kettő volt normális.Alig vártam, hogy hazamenjünk, az egy hónap nem volt olyan rossz, mint az a hat nap.Az egyik szobatársam császáros volt, nem tudott felkelni.Megkért,hogy hívjak egy csecscemőst telefonon, mert nem tudja mellre rakni a babát.Egy óra múlva meg is érkezett.Három ágyasban voltunk,én és a másik szobatársam éppen szoptattunk.Pár percig próbálkozott a csecsemős, aztán közölte, hogy ez a gyerek nem tud szopni, és kiviharzott a szobából úgy,hogy az ajtót tárva-nyitva hagyta.A látogatók meg mászkáltak a folyosón, mindenki nézte,ahogy szoptatunk.Ez csak egy történet a sok közül, de a többi se vicces.

A kérdezőnek írnám, hogy én semmit sem tanultam tőlük, pedig kértem segítséget, három napig nem tudtam mellre tenni a babám,nagyon aluszékony és gyenge volt, de nem segítettek.Végül én magam addig kínlódtam nappal és éjjel,amíg az otthonról behozatott mellszívóval sikerült beindítani a tejet, addig pohárból itattam a fiam, megerősödött, és tudott cicizni.

a fagyis vagyok. épp ezért ha a fagyi nem tetszik irj nekik egy levelet hogy milyen nagyra tartod őket. Ezen besértődni? érdekes egy egyén vagy.. Ja hogy a fagyi pénzbe kerül?

Tudom pontosan hogy egy ilyen osztályon mennyire értékelik ha az ember küld Nekik egy levelet amiben leírja remek tapasztalatait.

A 3. válaszoló vagyok. Én is voltam a patológia "vendége", az ottani nővérek többet segítettek és bátorítottak, mint a csecsemősök. Császáros voltam, kértem az első éjszakára vigyék el a babámat, mert még nagyon kába voltam a fájdalom csillapítóktol, hát úgy néztek rám, mint a véres rongyra. Aztán egy másik nap nagyon rosszul lettem, hirtelen annyi orvos volt körülöttem, hogy a szobatársaim azt hitték, hogy a klinika összes orvosa ott tobzódott. Mondták, hogy kérjem éjjelre megint vigyék el a babámat, mert ilyen állapotban most nekem pihenésre van szükségem, és nem fél éjszakás szoptatásra. Ezt hallották a csecsemősök is, hát nagyon húzták a szájukat meg mondták, hogy nincs olyan baja az anyukának, hogy ne tudná ellátni a gyerekét. Erre az orvos csak annyit mondott, hogy ha megint rosszul lesz, miközben a gyerek a kezében van és elejti azt, akkor vállalja maga a felelősséget érte? Na így vitték el megint a babámat, de hajnal 5kor már keltettek, hogy itt van, szoptassam meg. Az én babám is nehezen tudott szopni, ráadásul nagyon aluszékony volt. Egyszerűen nem bírtam felébreszteni. Kértem segítséget, jöttek is nagysokára, akkor jól leb*sztak, hogy milyen béna vagyok, levetkőztették a babámat, erre sírva felébredt szegénykém, és jól otthagytak, hogy na akkor most szoptassam meg. Persze. Mondtam, hogy nem boldogulok, mert szegénykém nem bírja rendesen bekapni a bimbómat, meg nem is jön semmi a mellemből. Azt mondták, hogy olyan nincs. Pedig van. Ráczné Gabinak mondtam egyik nap, hogy aznap még pisis pelenkánk sem volt, nem még hogy kakis, és hiába ébresztem, nem ébred fel, hiába próbálom mellre tenni, jó esetben szív egyet-kettőt, aztán visszaalszik és nem szopik tovább, így maradt ott segíteni. Több, mint egy órát maradt ott velem, ébresztgette a babámat, mutatta, hogy tegyem mellre, segített benne, aztán látta, hogy tényleg nem nagyon akar menni. De a többiek semmi. Mondtam, hogy nem jön a mellemből szinte semmi, napról-napra csökkent a súlya, adjanak valamit, ne éhezzen a babám. Akkor jött egy kis fiatal iskolapadszagú nővérke, és pont úgy, ahogy egy másik válaszoló írta, öntött bele egy kis valamit, ami inkább mellé ment, mint a babámba, szintén azt mondta, hogy nem is éhes, mert ha az lenne akkor enne, nem pedig mellé menne, és jól otthagyott. Sokat sírtam én is. Segítségre, bárotrításra lett volna szükségünk, nem pedig a szekálásra, beszólogatásra és b*sztatáara. Én is a járvány közepén szültem, de hál istennek a férjem azért esténként bejött hozzánk ő tartotta bennem a lelket. A végén már ott tartottam, hogy nem érdekel, hogy mit mondanak, de én saját felelősségemre hazajövök a babámmal, nem maradok ott egy perccel sem tovább. Aztán péntek este sikerült valami kicsikét hízni, és a fürdetős nővér még írt hozzá,csak hogy haza jöhessünk. Ellátott mindenféle jó tanáccsal, mert hogy másnap a banya lesz ügyeletben, és ő nagyon háklis mindendre. Aztán reggelre belövelt a tejem, de annyira, hogy majd szét csattantak a melleim, nagyon fájtak és szó szerint folyt a tejem. Az akkor szolgálatban lévő nővér mondta, hogy menyjek el az osztályra, és kérje edényt, fejjem le a felesleget, mert így be fog gyulladni a mellem. El is mentem, de majdnem elzavartak, hogy mit képzelek én, miért akarok én fejni, adjam inkább a babámnak. Mondtam, hogy ilyen mennyiséget nem fog megenni, és mutattam, hogy szoptatás után vagyok és mégis folyik mind a két mellemből a tejem, melltartó, melltartóbetéten keresztül csurom tej volt a hálóingem és a köntösöm is, na így adtak egy üveget, hogy fejjek. Mondtam, hogy nem tudom, hogy kell, mutassák már meg. Ezen is kiakadtak, hogy még ezt sem tudom? Nem, mert, minden bizonnyal fogyatékos vagyok, és nem tanultam meg már az anyám hasában, és ha meg minden anyuka tudná rögtön, hogy mit is kellene csinálni, akkor magukra nem lenne szükség. Mert hogy maguknak az a dolguk, hogy segítsenek bennünket, ha nem tévedek. Erre már másképp beszéltek velem. Ha ezt tudom, akkor már az első nap beszólok egy ilyet. Aztán meg is érkezett a banya 11 órára vizitelni, mindenbe belekötött, de aztán csak haza jöhettünk. A sok vetkőztetéses ébresztésnek az lett az eredménye, hogy szegény kislányom még egy hónap múlva is visított, amint elkezdtem vetkőztetni. Az első éjszakánk maga volt a pokol. Szinte egész éjjel a mellemen volt, mégis sírt. Reggelre rájöttem, hogy hiába van tejem, éhes, mert nem bírja kiszívni. Kifőztük a cumisüveget, lefejtem és úgy jól lakott, hogy 3 órát aludt egy hang nélkül. Három hétig ettünk úgy, hogy cicizett, fejtem és ha éhesvolt, még evett az üvegből. Ahogy erősödött, úgy csökkent az üvegből megevett mennyiség.

Bocsánat, hogy egy "kicsit" hosszú lettem, de nagyon sok rossz emlék gyűlt nekem össze. Ha lesz kistestvére a kislányomnak, nem valószínű, hogy a klinikán fogom megszülni, akármennyire is meg vagyok elégedve az orvosommal és szülészettel. Egyszerűen sokkolt az az 5 nap. Az osztályon, ahol a sok kis koraszülött baba volt, láttam, hogy teljesen másképp viselkednek a nővérek, mint kint velünk. Nem értem, hogy nekünk méirt nem járt az a kedves, szeretetteljes viselkedés, mint a bentieknek. Csak azért, mert nekünk hál istennek egészséges, időben született babánk szültett? Ennek inkább örülniük kellett volna, nem?

Nekem nem volt különösebb rossz tapasztaltom velük (egy-két kivétel).Sehogy sem ment a mellretétel és mindig jöttek ha hívtam őket.Aki viszont mindenkit überel bunkóságban,az 90 és a halál között lévő doktornő aki járt vizitelni.Alacsony és úgy néz ki mint Liszt Ferenc húga:).Sírtam én is,a szoba társam is.Néhány nap múlva szült barátnőm,sírt ő is.Az a nő nem ember komolyan.(mint kiderült nincs gyereke).Mindenki hülye volt,és ezt olyan stílusban...Ki volt sebesedve a mellbimbóm (mint írtam,nem mnet a mellre tétel) és közölte,hogy ilyen rondát még nem látott és sosem fog meggyógyulni blabla...Aztán mikor alakult szopási technika,alakult a mellem is,megnézett és közölte,hogy ez semmivel nem jobb,mint volt.Büszkén mondtam,hogy már nem fáj,mire közölte,hogy "persze,az égési sérülteknek sem fáj egy idő után".Nem akart hazaengedni,mert szerinte még mindig nem tudok szoptatni.Hülye nem vagyok,ha nem ment volna már sokkal jobban,nem jövök haza.Ha 3 nap alatt nem tudtak megtanítani szoptatni,nem a 4.en fognak.Amit persze mindenki rossul csinál,mert a sok kényelmes anyuka párnára teszi a gyereket mikor ülve szoptat,pedig azt csak! úgy lehet,ha tartom a karomban.Nem baj,ha 10 kiló lesz,akkor is csak úgy lehet.Ja,és ikreket csak! egyszerre lehet szoptatni,szintén nem letéve őket sehova.Bocs,hogy kifakadtam,én őt utáltam nagyon.

Ja,még annyi,hogy a szülőszobán jött oda egy frissen végzett kislányka,aki mikor mellretette a babám és felszísszentem (nem gondoltam hogy ez ennyire "fáj"-kéősbb persze megszoktam) közölte lefitymálóan hogy "de érzékeny anyuka"!