Kérjek segítséget vagy adjak még időt magamnak?

Egyessel értek egyet!

#8

Amíg nem ültél az élet-halál közt lebegő gyereked mellett, illetve nem tartottad a halott gyermekedet a kezedben, addig a helyedben csendbe maradnék.

Aki meg nem bír el a szüléssel, vagy ennyit nem bírnak az idegei, az ne szüljön.

Szánalmasak vagytok, komolyan!

Az ilyen enni sincs időm emberek meg inkább egyenek és ne beszólogassanak másoknak. Baromi jó, h az embernek nem lehetnek gondjai, mert a szupermamik ezt is jobban tudják.

Kérdező, ha nem tudsz rokonnal, baráttal beszélni erről és rosszul érzed magad, nyugodtan kérj segítséget és ne foglalkozz a beszólogatókkal. Valakinek a kozmetikus a pihenés, neked meg a pszichológus, a lényeg h jobban érezd magad.

Egyes válaszoló és a 27. hétre szült ikres kismami! Köszi...nektek is igazatok van. Átéltem. 26 hétre jöttek...mindkét gyerekem a menyországban van. 2.5 hétig néztem ahogy szenvednek. Aki ezt nem élte át az nem tudja!

Kérdező! Neked kitartást...de nézz a gyerekedre és adj hálát istennek, hogy veled van és egészséges. Biztos nem egyszerű neked sem...én próbálom megérteni.

Emberek,anyák..

Ti aztán tudtok.Szégyen női társaimra.

Szegény nő maga alatt van,erre szidni kell,hogy hogy mer ilyet mondani?!

Sajnáljuk azokat a nőket akik ezt átélték,de ő nem ezt éli át.

Az én babám 35-ik hétre született sürgősségi császárral(Hál Istennek egészséges baba,minden rendben volt) de ennek ellenére nehéz volt nagyon érzelmileg,a gyerekemért aggódtam,hogy minden rendben lesz e,közben megkellett birkózni azzal,hogy anya lettem,új szerepem van,megváltozik az életem,a kapcsolatunk megváltozik a férjemmel,már a baba van a középpontban stb.

Annak ellenére,hogy akarod azt a gyereket,nem tudod mi vár rád,mit vállalsz,hogy milyen lesz majd,biztos,hogy jó döntés volt e,jó anya vagyok,és meg 1000másik aggodalom,kérdés jár a fejünkben ilyenkor,de hidd el ez csak átmeneti,én mindig ezzel nyugtattam meg magam amikor valami nehézség jött,amikor alig aludtam,mert fájt a hasa,vagy csak sírt és nemtudtam mit csináljak,mi a baj..

Én is átestem egy érzelmi hullámvasúton,talán nem volt ennyire nehéz,mint neked kedves kérdező,de hidd el ezek csak a hormonok,majd elmúlnak,azt nem tudom mikor,hisz mindenki különböző,de ne csüggedj.

Még nagyon az elején vagy,ez változni fog,idő kell,hogy belerázódj,attól,hogy van egy gyereked nem kell teljesen feladni a régi életed(persze attól függ mi az ami hiányzik) lassacskán magadra találsz de már hozzátársul az,hogy anya vagy:)

Ha szeretnél,írj üzenetet nyugodtan.

1es de érzéketlen vagy. Ennyi erővel más a párját elvesztette a balesetben ami miatt a gyerek kórházba került, tehát te meg csak örülj hogy "csak" egy beteg gyereked van, gondolj bele hányan lennének a te helyedben.

Érted már?

Kérdező: beszélgess erről a védőnőddel, őszintén. Ez lehet szülés utáni depresszió, vagy csak kimerültség is, de mindenképp beszélj róla. Ha nem bízol a védőnőben akkor szüleiddel, pároddal, legjobb baráttal, de a lényeg hogy ne magadban szenvedj, kitartást :-)

Próbálj meg kicsikarni napi 1-2 óra énidőt, mikor azt csinálhatsz amit szeretsz. Akkor ha ez csak egy rész megnézése a kedvenc sorozatodból.

17es, köszönöm hogy elmondtad az élettörténetem, jó hogy így ismersz.

De akkor elmondom az igazat, ha már rinyagép vagyok. Három gyereket temettem el, plusz a férjemet. A gyerekek közül az egyik 25. hétre született, két hetet élt, a második 5 hónapot élt, ő időre született, influenza szövődményébe halt bele, a karjaimban szinte. A harmadik 4 évesen halt meg, az apjával együtt, mikor hozzám és az újszülött babánkhoz indultak látogatni. Tehát 6 év alatt elvesztettem 3 gyereket és életem szerelmét. Ennek már sok éve, és nehéz volt feldolgoznom, de az életben maradt lányom miatt muszáj voltam.

De attól hogy másokat bántok, vagy lenézem az ő problémájukat még nem lesz nekem könnyebb. Neki ez fáj, el kell fogadni és megpróbálni segíteni, nem csak belerúgni, mert nem tudhatjuk ki hogyan éli meg.

Viszont a lakásunk alatt lakó nő is olyan "hisztérika" volt mint amilyennek a kérdezőt elhordjátok, hasonló támogató közeggel. Szülés után fél évvel öngyilkos lett, mert senki nem segített neki, csak ráfogták hogy hisztizett.

Most a ti napotok jobb hogy mást bántotok? Több pénz jut kenyérre? Boldogabb lesz a párkapcsolatotok? Inkább gondolkozzatok el azon, hogy szeretnétek hogy veletek bánjanak ha segítséget kértek, és ti is úgy viszonyuljatok másokhoz.

19es te nagyon nem vagy normális. Ki az aki a saját gyerekei haláláról találna ki sztorit?Mutassak képeket meg újságcikkeket, halotti bizonyítványt esetleg? Merthogy az összes napilapban és a tvben is benne volt az esetünk.

Remélem nincs gyereked mert ennyi gyűlölettel hozzáállni a többi emberhez nagyon nem egészséges, és csak tönkretennéd a gyereked.

18-nak ölelés.

Én is az olyan emberektől hányok, akik más bajára licitálnak és lekicsinylik más problémáját. Zéró emberi és lelki tudásról tanúskodik ez.

Nagyon sokfele és mély szenvedésről tanúskodhat a szülő lelki válsága.

Pl lehet hogy őt magát nem szerettèk gyerekként, ami az egyik legszörnyűbb és legnehezebben gyógyuló seb.

Semmi értelme egy akut tragédiához hasonlítani (pl szeretteink elvesztése), mert egész más dinamikával hat, bár mind2 áldozatával együttérzek szívből.

Az ilyen elutasító emberek miatt nem derülnek ki sokszor a lelki gondok még olyankor, amikor lehetne segíteni.