Felháborít a nagyszülők viselkedése! Más is volt így?

Kedves kérdező, eltaláltad szarva közt a tőgyét. Az egyik legszigorúbb pedagógusként emlegetnek. A tanárverőket nem mi neveltük, a mi gyerekeink már jó harmincasok. DE!! Több mint 35 éves tanításom során soha egyetlen gyereket nem ütöttem meg, pedig főleg a pályám elején még elég megszokott volt egy-egy nyakleves osztogatása. Nálam verés, sőt hangos szó nélkül is mindig fegyelem volt. A gyerekeknek azt kell legelőször a tudomására hozni, mit várunk el tőle. Én pl, szeretem az óráimon a tréfát, ha annak helye van, de maximális komolyságot és fegyelmet várok el, ha valami fontos dolgot tanítok. A gyerekek pontosan tudják, meddig mehetnek el, ezért nincsenek fegyelmezési gondjaim, De én le is ülók velük, ha bajuk van, meghallgatom őket, s próbálok segíteni nekik. NEM csak oktatni kell, nevelni és szeretni is őket. Szerintem gondold át mégegyszer, tudom én, hogy nem könnyű, kétévesen próbálják az akaratukat érvényesíteni, igazi kis ördögfiókák tudnak lenni. (Az egyik unokám nekem is kétéves, eleven, mint a csík. ) Én is jártam már úgy, hogy nem bírt magával, rohangált fel-alá, s épp egy áruházban. Felkaptam, kivittem, nem kezdtem fegyelmezni mások előtt, egy csendes helyen leültettem, és csak elé guggoltam. Ő üvöltött, én pedig csendesen beszéltem hozzá, megvártam, míg megnyugodott. Mikor lecsendesedett, visszasétáltunk. Hidd el, többet ér, mint a verés. Ez csak egy példa volt, de még sorolhatnám. Higgadj le, gondold át, lehet, hogy később már nem fogsz haragudni az édesanyádra.