Van itt még valaki, aki nem akar gyereket? Ha kérdezik, el mered mondani? Meg tudod fogalmazni, miért nem akarsz?

Nem a gyerekneveléssel, magával a gyerekekkel van a bajom, hanem a szüléssel. Iszonyúan félek a szüléstől, mindkét opció kegyetlen és féltem a testem is. Nem szeretnék huszonévesen sem inkontinencia problémákkal küszködni, sem egy óriási vágást az alhasamon. Még van időm a gyerekvállalással, de nem hiszem, hogy fog változni a véleményem, az örökbefogadás tervben van.

És igen, hangoztatom az álláspontom, ha arra kerül a sor. Nem ezzel mutatkozok be, de nem is félek kiállni döntésem mellett.

Ha ràkérdeznek megmondom az igazat. Nem akarok, soha nem is akartam.. Ezen a többség felhàborodik, kérdőre von. Kérem hagyjuk a témàt...de miért miért, jönnek tovàbb a kérdések.

Ok. Vàlaszolok.

Az én életem, az én döntésem. Se kedvem, se energiàm, se türelmem nincs a gyerekekhez, nem érzek semmilyen vàgyat, hogy gyerekem legyen. Szerintem túl maceràs az egész, túl sok àldozatot követel, és túl sok pénzbe kerül.

Erre jön a szokàsos: önző rohadék vagyok, majd megbànom blablabla.

1. Semmivel se vagyok önzőbb annàl, mint aki gyereket vàllal azért mert vàgyik rà.

2.ha esetleg megbànom, az az én dolgom, senkinek semmi köze hozzà. Bàr nagyon kétlem hogy ilyen történne, kb 15 évesen tudatosodott bennem ez a dolog, és azóta is csak erősödött. Emellett inkàbb azt bànjam meg, hogy nem lett gyerekem, mint azt hogy lett, de csak tehernek érzem.

Semmivel se jobb az aki gyereket szül de aztàn veri, kínozza, nem törődik vele, kukàba dobja stb stb.

Sosem vàllalnék tàrsadalmi nyomàsra, csak mert ez a szokàs, és egyébként sem.

Aki akar vàllaljon, szíve joga, ha még rendesen neveli is, az egy jó dolog, hasznos tagja lesz a tàrsadalomnak, de én nem vàgyom erre, és amúgy a férjem sem. Mi kettesben vagyunk egy csalàd, van egy kutyànk is.😊 Nekünk így jó. Ennyi. 34/N