Mi a jó abban, ha az embernek gyereke van?
Tudnak aranyosak lenni, de ennyi.
Sokkal boldogabb lennék gyerek nélkül, amióta van, azóta nem látom értelmét az életnek
#12 Ez tud ördögi körré is válni, ha eleve fenntartásokkal indulsz neki és nem engeded át magad a dolognak, mert a kisbabáknak és a gyerekeknek nagyon kifinomult radarjuk van arra, hogy levegyék a szülők - elsősorban persze az édesanya - lelkiállapotát. Tökmindegy, mit mutat kifelé az anyuka, tökmindegy mit mond, a gyerek a valóságot érzi/látja. Így ha ő tudat alatt elutasítja a gyerekét, akkor ez pont egy mély kétségbeesést vált majd ki leszármazottjában, aminek minden percben megpróbálja majd jelét adni, amivel meg valószínűleg még jobban kiváltja a szülői elutasítást. Úgyhogy ha a gyerek "nem aranyos", elkél némi önreflexió.
Kinőve a csecsemőkorból meg már tudatos szinten is jól összezavarhatja a gyereket, ha kettős üzenetet sugároz felé a szülő, "jópofizik", elrejti a valós érzelmeit, miközben a gyerek ezeket pontosan érzi és persze ahogy az lenni szokott, majd önmagát hibáztatja értük, aztán majd néz a szülő, hogy hogy lett frusztrált a gyereke, amikor ő "mindent" megadott neki...
23 éves voltam mikor a 9 évvel idősebb párom felhozta a témát, hogy szeretne babát...
Eltelt 11 év sikertelen próbálkozásokkal. Volt 3 lombikunk ami csak megerősítette a kapcsolatunkat.Elfogadtuk hogy nekünk az van megírva a nagy könyvbe, hogy mi egymást tegyük boldoggá. Elkezdtük élvezni az életet, berendeztük az életünket 2 főre, erre tavaly júliusban rám mosolyog egy pozitív terhességi teszt. Most itt szuszog a 8 hetes gyönyörű kislányom, aki valóban egy földreszállt angyal!!! Értelme lett az életemnek, és ez nem csak egy mondat!
Öröm és boldogság minden vele töltött pillanat. Egyszer hagytam itthon az apukájával mikor kontrollra kellett visszamennem. Nem azt éreztem hogy de jó kicsit kimozdulni a kicsi mellől, hanem azt hogy mikor láthatom már újra! Aki annyit várt rá, mint mi másképp értékeli mint akinek első nekifutásra sikerül... Nekünk a baba egy igazi kincs! ❣️
#7
Sejtettem, hogy valaki be fogja dobni az “önző vagy” dumát. Egy ilyen topik alatt mindig van ilyen ki-ha-én-nem kommentelő :D És mégis kivel szemben vagyok önző? A még nem létező gyerekemmel szemben? Nehéz úgy rosszat tenni valakivel, hogy nem létezik, nem gondolod?
Nincs abban semmi önzőség, ha valaki szereti a nyugalmat, a szabadidőt és élvezni az életet. Őszintén, ki ne szeretné ezeket a dolgokat? Mindenki erre vágyik. Csak van, aki a gyerekért szívesen lemond róluk, mások meg lehet nem vágynak zajra, stresszre, folytonos elfoglaltságra, mert tény, hogy a gyerekek azzal járnak. Ettől még nem lesz senki rossz ember, a te stílusod viszont nagyon lekezelő. A nővéremet meg nem nézem le egyáltalán, mi a lenézés abban, hogy otthonülőnek neveztem? Hát tényleg az, de ezt nem sértésnek szántam, csak ilyen jellem és kész :D
#14
Ez nagyon szép! Gratulálok és sok boldogságot! :) Az biztos, hogy ilyen szeretetet mással nem lehet megtapasztalni, ezt gyerek nélkül is átérzem :D
Ezek a válaszok.. Gusztustalan nyáltenger.
Nekem sosem lesz kölyköm az tuti
#17 ez a stílus.
De ja mi vagyunkna "hányinger".
Ne is szaporodj. Aki nem tud kulturáltan ember módjára megnyilvánulni azokkal szemben, akik másként képzelik el az életüket mint ő az túl sokat nem tudna átadni egy gyereknek. Elég ha egyedül vagy ilyen faék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!