Ha a gyerekem nagymamája annyit van a gyerekkel, mint a gyerek velem az miért baj?

Egyáltalán nem írtam, hogy minden mennyiségben jó a gyerekkel, a komment felében benne van, hogy kellett egy kis egyedül fürdés(1óra) a napból, utána ha elaludt egyedül netezek és/vagy takarítok két órát, tehát kb napi 3 órát legalább van nélkülem, de sokszor van az is, hogy ülök a szobában, olvasok vagy bambulok ki a fejemből, vagy vásárolok, vagy tanulok vagy játszom, ő meg előttem babázik, de van, hogy macskázik, a fél szemem rajta, ilyenkor jó, hogy nem kell beszélnem hozzá, hanem nyugi van. kb napi 4 óràm van íg, vagy amikor kicsi másfél éves volt, istenem de jó volt szoptatni, addig is csendben volt.

Én is igénylek magányt, csendet, de többségben van a gyerekes idő, amit élvezek. Mondjuk én úgy is alakítom, hogy élvezzem, tehát nem játszok sokat olyat, ami zavar(szerepjáték), többet viszont, amit élvezek(gyurmázás), illetve a gyerek velem házimunkátik, pl egy vizestálban turkál, ami egy törölközőn van, a tálban meg mossa a krumplit, amíg pucolok, vagy szaggatja a pogácsát, keni a tetejét.

Ahol a legkisebb kárt tudja csinálni, és valamennyi hasznot. Gyerekezni jó, ha megtalálod a módot, hogy fáraszt le a legkevésbé, mert tényleg sokszor nehéz, de ha kitapasztalod hogy könnyebb és élvezetesebb, vágyni fogsz rá, hogy jobban megismerd a gyerekedet. Imádtam, ahogy a pici dolgokat mentette meg, a kis epret ne együk meg, 10 hónapos, már neki is vannak nagyszerű dolgai, el kellene kezdened vágyni a megismerésére, nem csak gondozni, ellátni a szükségleteit..

#55

Teljesen igazad van. Most rendeltem egy járókát, hogy fiam velem tudjon lenni a konyhában, amikor főzök, és úgy tervezem, hogyha nagyobb lesz, megtanítom főzni, hogy lássa, az étel nem csak úgy odaterem az asztalra. Szerintem se baj, ha látja a gyerek, hogy anyának más dolga is van.

Amúgy meg tök mindegy, kinek van igaza ebben az egészben, a kérdező örüljön, hogy ilyen jóban van az anyósával, hogy ilyen jól együtt tudnak élni. Aki meg savazza, az előbb tényleg a saját portáján söprögessen.

Én a gyerek születése óta tudok főzni itthon, mert megoldjuk ketten a férjemmel, de mégsem verem a mellem h mekkora király vagyok, és az meg egy utolsó s.zar, akinek van mindennapi segítsége. Max akkor akadnék ki a kérdezőre, hogyha még panaszkodna h milyen nehéz neki, de nem erről van szó :)

Azért az a passzív jelenlét is számít, amikor bambulok a kanapén vagy olvasok, miközben ő egyedül rajzol, mert 5 percenként mutogatja, hogy megdicsérjem.

Tudja, hogy ott vagyok, csak nem igényel minden pillanatban, ahogy a fürdő sincs kulcsra zárva, ha kellenék, be tudna jönni. Ez is ad egy biztonságérzetet neki, ha nem lennék a közelben sem, egész más lenne. A gyerekeknek egyedül töltött időre is szükségük van, ők is igénylik, csak kicsit. Mit gondolsz, ha nagyié 50%, anyáé 50% akkor hol van a gyerek nyugton egyedüli tevékenység közben? Meg hol van az apja része??

Egész más, ha egy térben vagy és csendesen figyeled a gyereket munkavégzés közben, de reagálsz, ha keres, mintha ott sem vagy, keresne sem vagy ott.. gondolom te is érzed..

Senkire se hallgass, csináld úgy, ahogy neked jó. Ha neked ez így jó, akkor hajrá.

Oké, 40, de a kérdezőnek ezek szerint annyira nem jó, mert ha az lenne, ha azt gondoná, ez teljesen oké és senkinek semmi köze hozzá, nem jönne ide kérdezni. ha én biztos vagyok egy döntésemben, nem fogok vadidegenektől megerősítést kérni. Úgyhogy kilóg a lóláb.

Én még semmilyen döntésemben soha nem voltam biztos, ez alkat kérdése is.

Megkritizálta a barátnője, érdekli mások vélemènye is.

Nekem ettől nem lóg ki semmi.

Kedves amúgy szimpatikus rajzolós-egyórátfürcsizős anyuka! Nem tudom, milyen volt a gyereked babakorában, az enyém 10-11 hónaposan nem volt el semmit, nem is állt meg egy pillanatra és semmiféle járókába nem lehetett bezárni. Leginkább azt szerette, ha dobálják a levegőbe.

Ezenkívül relative nagy súlyú, itt dugig van magas lépcsőkkel a ház....

Most 15 hónapos, csak úgy van el, ha felalá csalinkázhat a házban, sőt a kertbe is szabadon kimehet, ami miatt viszont én állandóan rohangászom pl a főzésből, hogy hol van és mit csinál.

Szóval én konkrétan leszptam magam, hogy a gyerek kergetése közben mondjuk az alagsori mosókonyhábol 3 emelettel fejjebb juttassam a ruhákat. Mindeközben egy napi többóra komolyabb sétat igénylő kutya és egy félkész kert is van itten.

Szóval bár engem is kifejezetten szórakoztat a babácskával foglalkozni, legjobban azt szeretem, ha tényleg csak vele lehet játszani, és nagyon is sokat foglalkozom vele, szerepjáték, mondóka, ének, furulya, bújócska - én meg sose fürödtem 15 percnél többet amióta él, és estére leginkabb a belemet köhincsèlem ki, mire mondjuk jó esetbeb fél 10-re kiütöm, és éjfélig elvégzem a maradék házimunkát, onnantól viszont 2 oránként vagy még gyakrabban kel.

Biztos az én hibam is de leginkább a temperamentuma ilyen. Ha vki napi 3-4 órát délelőtt ellenne vele, én szuper boldog lennék, minden csillogna, sokkal több időm lenne rá és még mindig maradna szép komótosan közösen végezhető teendő is.

Ettől csak jobb lenne.