Állandó a hiszti az altatás körül, mit tegyek? 16hos a babam! Bővebben lent

Akkor most írok valamit amiért lehet agyonra le leszek pontozva...

Honnan tudod, hogy "fél"?

Szépen rutint csináltál abból, amiből nem kellett volna de még nem késő.

Mikor mentek aludni, lehetőleg ne várd meg, amíg olyan fáradt, hogy nem tud elaludni.

Elmondod neki mi lesz, elbúcsúztok a kedves dolgoktól, beviszed a szobájába, mielött leteszed megöleled, megszeretgeted és jó alvást kívánsz neki. Leteszed és elhagyod a szobát.

Ő üvölteni fog, mert tudja, visszajössz, hiszen eddig is ezt tetted. Hagyod egy kicsit sírni és aztán valóban be is mész. De nincs szemkontaktus, megöleled de nem veszed ki az ágyból, nyugodtan elmondod neki, hogy alvás van. Ő kapaszkodni akar majd és kijönni az ágyból, de te lefejted a kezecskéket magadról és újra kimész...megint üvölteni fog...újra eljátszod ugyanezt...tudom, hogy idegtépő, de meg kell értenie, hogy el kell rakja magát aludni. Azzal, hogy bemész és megöleled, érzeni fogja, hogy szereted. Azzal, hogy nem veszed ki, meg fogja érteni, hogy nincs apelláta.

Pár nap tréning és idegbaj. De hidd el, megszokja.

Ne felejtsd el, ez az a kor, amikor rájönnek mennyi minden van a világban és micsoda időveszteség aludni. Ugyanakkor szegénykéim nem képesek funkcionálni alvás nélkül.

Én ezt csináltam. Ma már 3 éves. Sosem erőltetem az alvást. De szívesen ledől velem és megszokta, hogy 1 körül, szieszta. Nem kell aludni, de csend legyen.

Tanítsd meg egyedül elaludni.

"Aludj jól, gyermekem"

4 nap alatt megold minden problémát.

Borzalmas olvasni,h a gyereküket szerető anyukák magasról letojják,h vajon mi baja lehet a gyereküknek,ami miatt félnek este elaludni??Fantasztikus,h ők soha életükben nem féltek megfoghatatlan,irreális dolgoktól.

Ha azt szeretnéd,h a gyereked ezentúl magában tartsa a félelmeit, a problémáit,akkor nyugodtan alkalmazd ezt a rettenetes módszert,garantáltan nem fog zavarni többé.Csak ne csodálkozz ha később sem akar majd beavatni az életébe,miután gondosan tudatosítottad benne,h rád csak akkor számíthat,ha neked kényelmes.

Tudom,h nulláig le fognak pontozni a gondos,szerető anyukák,de nem érdekel,kikívánkozott belőlem.

"gondolom már el tudja mondani mitől fél"... ?????

16 hónapos! még ha beszélni tud, még akkor se vsz, hogy meg tudja fogalmazni! 16 hónaposról beszélünk!!! az én 19 hónaposomtól ugyan meg nem tudnád, mitől fél....de én nem is hagyom, hogy egyedül kelljen elaludnia...

válasz a kérdésre: nálunk is volt ilyen időszak, amikor nem akart elalduni, helyette inkább ébren maradt volna. én iylenkor nem engedek. melléfekszem, és ha nyüzsög, egy ideig nem törődöm vele, ha fel akar kelni, rászólok, h feküdjön le. ha meg tovább nyüzsög, akkor erősebben rászólok, hogy most már aludj légyszíves, nem kiabálok meg semmi ,csak normális, határozott beszédhangon. ez használ.

pár napig előtte volt, hogy máűr én is ott tartottam, hogy elforultam, mintha aludnék, akkor előbb rinyált, hogy anya, anya...aztán rámászott a hátamr, hancúrozott stbb....aztán kb. 2 alkalom után megtanulta , hogy nem érdemes erőlködni, mert nem történik semmi érdekes, ő ellenben dögfáradt...és szépen elalszik már. most a mikor dögmeleg volt, volt probléma megint, de akkor ráhagytam, hogy kicsit tovább fennmaradjon, mert a 31 fokban érthetően nehezen tudott elaludni.

az enyém, ha afenti nem ránézős módszert alkalmaznám....hát, szerintem iszonyú lenne neki, látom magam előtt a kétségbeesett kis arcát...ő nagyon anyás.

Én vagyok a szívtelen lepontozott. Én megértem azokat is, akik nem értenek velem egyet - bár ezért én nem fogom őket lepontozni.

Az én Anyám, akivel nagyon jó kapcsolatom van, soha nem ült az ágyam mellett a csodát várva csak ha beteg voltam.

Az én kicsim nagyon önálló, boldog gyerek. Vág az agya és sokmindent maga csinál, sokak döbbenetére. Nincs kiszolgálva csak abban az esetben, ha tényleg szükség van rá. Bármit meg tudok vele beszélni, csapatjétékos.

Egyáltalán nem kényelem az, hogy szeretnéd, hogy a kicsid megtanulja elaltatni saját magát. Ez egy normális dolog. A b.nőm a szomszédoktól rettegve sosem engedte, hogy a lánya úgy Istenigazából kiadja magából a fáradtgőzt, nehogy balhé legyen...5 éves elmúlt a kislánya és nem képes elaludni egyedül. Szeretnének másikat és azt mondta, soha többet nem tol ki így sem a gyermekével sem magával.

Rólam meg csak annyit, hogy 2 hónapja vittem úszótanfolyamra a Kicsim. Még sosem volt a vízben nélkülem és oda kellett adjam számára vadidegenek kezébe...ott bőgtem. Elfordultam, hogy ne lássa. Annyira sírt, hogy ki kellett menjek az uszodából és mikor visszamentem nagyon uralkodnom kellett magamon. A szívem szakadt meg érte.

Mondta is nekem, hogy hátat fordítottál és az nekem nem volt jó és sírtam nagyon... hát én nem hazudok megmondtam neki, hogy én is szomorú voltam, hogy olyan nagyon sírt és nem akartam, hogy lássa mennyire elszomorodtam...Legközelebb elmondta, nem akar menni úszni vagy ha kell akkor sír egy kicsit az elején...mondtam, jó. Ma már boldogan megy úszni, sőt kérdezni, mikor megyünk legközelebb?

Szerintem ez is egy hasonló történet a tiedhez, más kiadásban.

Kitartást kívánok és békésen alvó boldog Kicsikét neked!