Milyenek a szuperanyuk? Ismertek ilyen anyukákat?

Akkor ez most hogy van?

Én bizonyos köröknek szuperanyunak számítok, mert:

- 27 hónapig szoptattam a lányomat, fiam 9 hónapos és még szopizik (remélem, fog is még sokáig)

- 6 hónapig mindegyik kizárólag szopizott

- Sose hagytam őket sírni alváskor

- Sőt, lányom 3 éves koráig velem aludt, fiam most szintén

- Mei-Taiban hordozok (bár van babakocsink is, tehát ez csak fél pont)

- nálunk szabad pocsolyázni, sarat dagasztani, kézzel-lábbal festeni...stb

- nem veszek gombnyomásra idióta dalocskát zenélő, számoló, színeket, szavakat soroló tanuló vackokat. Gyerekeim minezeket tőlem tanulják.

- Nem járatom fejlesztő foglalkozásokra őket, nincs színezőnk, feladatlapunk, számítógépes fejlesztő programunk...stb....mert elvem, hogy legjobban az önfeledten, szabadon, saját ötletből játszó gyerek fejlődik

- Nem hallgatunk gyerekslágereket, nem táncikálunk szintetizátoros gépzenékre, helyette énekelünk, mondókázunk, zenélünk

De amiért mégsem vagyok szuperanyu:

- mert a fentiekkel soha nem kérkedek

- mert gyakran következetlen vagyok

- mert néha türelmetlen vagyok

- mert nekem is vannak rossz napjaim, amikor nem mutatom kifelé a tökéleteset, hanem felvállalom, hogy emberből vagyok, és bizony elfáradok, kiakadok.

Lehe, hogy hülyeség, pusztán azt soroltam, amik miatt mindig meggyűlik a bajom a másik oldallal ilyen-olyan fórumokon, és ők aggatják rám ezt a jelzőt.

Egyébként, ha engem kérdezel, sokszor még "elég jó" anyának sem érzem magam, nemhogy szupernek....

9:32-es vagyok

engem is lepontoztak, fene tudja, miért. Egy nagy marhaság ez a pontozósdi, mindjárt én is végigpontozok találomra mindenkit, és attól biztos nagyon jó napom lesz!

Ha ismernéd az előzményeket, nem gondolnád hencegésnek.

Persze honnan ismernéd. :-)

Járok pár babás-mamás fórumra, írogatok topicokba, és valahogy minden normálisnak induló beszélgetés kettétörik előbb utóbb, és kialakul a két párt. Én pedig mindig besodródom abba a kategóriába, amire a számomra pejoratív csengésű "szuperanyu" jelzőt aggatják. Pedig se gúnyos, se gúny nélküli értelemben nem érzem magam szuperanyunak.

Nekem aztán teljesen mindegy hogy itt most milyen képet festek magamról, csak karakter vagyok, itt még nickem sincs :-). Szóval nem a bevágódás miatt írtam a második passzust, hanem, mert tényleg úgy gondolom.

Egyébként maga az indító kérdés az ami provokatív, és nem is hiszem, hogy létezik rá normális, mindenkinek tetsző válasz.

így is, úgy is lehet értelmezni a dolgokat, én mindenkivel egyetértek, amit eddig olvastam.

Nem tartom magam szaranyának, de a következők miatt szuperanyunak sem:

- nem tudok mindíg annyi időt fordítani a külső megjelenésemre, amennyit szeretnék

- nem mindíg van időm olyan nagy rendet és tisztaságot tartani, amilyet szeretnék, de nem is akkora a rumli, mint a gyerek előtt.

- néha elvesztem a türelmem, indulatosabb vagyok, de nem veszkeszek, nem verem a kicsit. A kávé segít ilyenkor :)

Viszont, ha „kérkednem” kéne azzal, hogy miért is lehetnék szuperanyu, ezeket írnám:

- nem szoktattam a kisfiamat sose ölben elalvásra, szépen leteszem, és alszik

- rengeteget mondókázunk, énekelünk, tornázunk együtt

- a korának megfelelő ételeket kapja, azokat igyekszem változatosan adni neki, én főzök neki, nem kap üvegeset

- kézimunkázok, készítek neki egyet-s-mást

- szeretőként még mindíg megállom a helyem az ágyban, a szexuális életünk aktív az 5. héttől kezdve

- cselédként a konyhában is megállom a helyem, bár a szűkös költségvetés miatt nem mindíg sikerül tésztát is süssek, de a napi kétfogásos ebéd mindíg megvan, a fagyasztóba már sokmindent eltettem magunknak és a kicsinek is, kenyeret sokszor itthon sütök, sőt - tegnapelőtt pl. a párom éjszaka jött haza, mielőtt lefeküdtem, vacsorát készítettem neki az asztalra.

Gondot fordítok arra, hogy ne csak a kisfiam legyen, hanem megfelelő időt töltsek a párommal (a másik gyermekemmel :)) is, például tollasozni járunk babasétáltatás közben a közeli ligetbe.

Szerintem mindenki tarthatja magát nyugodtan szuperanyunak, hiszen biztosan sok jó tulajdonsága van minden édesanyának. Talán más az értékrendünk, ami miatt én szuperanyának érzem néha magam, az nem biztos, hogy szuperanyaként kielégít más anyukát is. Például az, hogy ki meddig szoptatta a gyermekét, számomra nem fontos, nem érzem magam semmivel sem kevesebbnek azért, mert csak 5 hétig tudtam szoptatni. De nem is ősanya akarok lenni, hanem csak a tökéleteségre törekszem:)

Szóval a kérdésre válaszolva én igen, egy csomó szuperanyut ismerek, hisz valahol mindenki az. Azt nem tolerálom különösebben a környezetemben például, ha a baba le van passzolva a nagyszülőknek, akár napokra is. Én is lepasszoltam néha 2-3 órára, hiszen egyetemre járok, de igenis aludjon nálam, én legyek az a kiváltságos, akit reggel először megpillant, ha felébred. De mondtam: mindenkinek más az értékrendje.

Szuperanya?Nem is akarok az lenni!Nem is tudok!

Sokat hibázom,de tanulok belőle.Szeretem a gyerekem és Ő is szeret engem.Mért kéne szuperanyunak lenni?Nincs tökéletes,mert mindenki más és mindenki mást tart tökéletesnek.