Milyenek a szuperanyuk? Ismertek ilyen anyukákat?

Én ismerek.

És a mai napig nem tudom,hogy csinálja.

Egy fórimon ismertem meg, azóta én már nem járok oda,mertcsak egy sz@ardarabnak érzem magam mellette.

Mos,főz,takarít,sétál,kirándul,főz,sütöget,fórumozik,apára is van ideje mert újra babát vár,vendégeket hív gyakran,piacra jár,turkálóba jár.

Ezeket rendszeresen és gyakran,és a gyermekével is szépen törődik, okos és ügyes, tehát látszik rajta hogy tényleg foglalkozik vele.

Nekem ennek a felére sincs időm,sőt,sokszor erőm sincsen..

Én is ismerek két ilyesmi anyukát, ha lehet, elkerülöm őket, pontosan azért, mint az előttem szóló, mert szarul érzem magam. Persze józan ésszel tudom, hogy hülyeség, mégis... Mondjuk nekem amúgy is lelkifurdalásom van valami miatt folyton :)

Az egyik pl. óvónő, múltkor elmesélte, hogy ő mindig az évszaknak megfelelően díszíti a gyerekszobát, és boldogan ecsetelte, hogy az első császár után évekig lelkibeteg volt, hogy nem tudta megszülni a gyerekét, de a másodikat sikerült természetesen, stb. (Én is császáros vagyok.)

A másik meg csúnyán nézett rám egy járókás témánál, hogy ŐŐŐ aztán SOHA nem zárná egy olyan kis helyre a gyerekét. Meg vittem neki ajándékba popsitörlőt, nem sokkal utána azért elmondta, hogy ő ugyan nem használ, sima vízzel mossa a gyerek fenekét.

Mindenesetre azért abban biztos vagyok, hogy ezek az anyukák gyakran csak más szemében szuperek, tuti, hogy ők is vannak úgy néha, mint mi.

Első válaszoló vagyok.

100% hogy nem kamu.

Egy terhesség kezdete óta összeszokott fórumos társaságról van szó, az aktív tagok mindenről fotót is töltenek fel )pl a főztjükről,vagy ha varrnak valamit stb... illetve szoktak találkozókat is szervezni.

Egyszerűen van ilyen.

Én nagyon nem ilyen vagyok. Sajnos.

En nem vagyok ilyen es nem is ismerek ilyen anyukat...de szeretnek ilyen lenni nagyon :)

tehat ha valaki elmeseli, hogy hogyan is csinalja akkor szivesen veszem :)

ami ebbol nekem megy, hogy alanyommal vagyok amikor ebren van, takaritok mosok fozok amikor alszik (pl most fejeztem be a vasalast es fozest) es amikor apa haza er a munkabol Vele vagyok (ez ugy kb hajnali 1 es 2 kozott van).

Ami nem megy...jol nezzek ki....lefogyni....vasarolgatni jarni....baratnozni....szorakozni. (bar mind ezt hatterbe is sorolom a lanyom es a ferjem utan)

Akkor nálam fogalomzavar van. Nálam a szuperanyuka negatív személy, aki mindig felvág azzal, hogy ő mit és hogy csinál, és hogy a gyereke már mit és hogy csinál, és ha te nem úgy csinálod, na akkor aztán te nem is vagy épelméjű a szemükben. Van egy kér ilyen ismerősöm, amióta babájuk van, azóta meg vannak veszve, komolyan. Ha mondok valamit, hogy mi van az én gyerekemmel, akkor már egyből jönnek azzal, hogy óóóó, hát ők ezt így meg úgy csinálják, és próbáljam meg, mert az a tuti, és valahogy hátulról a tudtomra is adják, hogy én rosszul nevelem a gyerekemet, mert nem úgy csinálom, ahogy ők, viszont meg sem hallják, amit én mondok nekik, hogy én mit miért így és úgy. Ja, és nem vagyok paranoiás!

A másik, amitől a hideg ráz, hogy ezek a szuperanyuk szokták előadni telefonon, hogy az egy éves gyerekük már miket tud, ilyenkor el szoktam gondolkodni, hogy, na, akkor mi nagyon le vagyunk maradva a fejlődésben, aztán amikor találkozunk, akkor látom csak, hogy kamu az egész, és messze nem tartanak ott, sőőőőt!

De akkor ezek szerint nem ez a szuperanyu (mintaanyu, őasanya, én még így hívom őket), csak én nevezem így őket!

Nem tudom miért kell irigykedni,és pejoratív jelzőket aggatni arra,akinek valami jobban megy nálunk.Pontosabban az irigykedést megértem,de rosszindulatúnak nem kéne lenni.

Valahogy sokan azt szeretik,ha más anyukáktól inkább jó sok panaszt hallanak,mert akkor saját magukat felértékelhetik.

Saját bőrömön szoktam tapasztalni-NEM vagyok a kérdésben jelzett szuperanyu-,h amikor a 4 gyerekkel sétálok,és megállítanak,azonnal lesajnálóan kezdenek beszélgetni-"jaj de sajnálom" és hasonlók-,és amikor nem panaszkodom-mert nem érzem úgy,h panaszkodnom kéne,-kicsit megütődnek a dolgon,és próbálják úgy terelni a beszélgetést,h de igen biztosan nagyon rossz nekem.Hát nem rossz nekem.

Persze irigylem azokat,akik időt és fáradtságot nem kímélve minden törődéstprogramot,foglalatosságot,stb megadnak a gyereküknek,irigylem őket a kreativitásukért és a végtelen energiájukért,mert sajnos sokszor lustaságból nem csinálok mindent úgy,ahogy szeretném.De ettől még nem szólom le őket,inkább próbálom magam az ő példájukkal "spannolni".:)

Azok,akik csak dicsekvésben szuperek,vagy lenézésben nagymenők,nem kéne egy lapra venni a valóban SZUPER anyukkal.(Az ősanyázás más téma,ez véleménykülönbség esetén szokott előkerülni,aki hordozza a gyerekét,együtt alszik vele,és nem ad neki 3 hónaposan pörköltet,az ősanya.Ennek sincs sok értelme.)