Felháborító mások szerint is, vagy csak én vagyok ennyire szentimentális szülés után?

Van egy 8 hónapos kisfiam. Baráti társaságban voltunk a hétvégén, ilyen csoportos babázós beszélgetés(szeretjük egymást, és sose ment ez a versengés, vagy egymás bírálása, mielőtt ezzel jönne bárki is). Most viszont volt egy új pár is. Eleinte kedvesek voltak. Beszélgettünk és feltűnő volt, ha egyet nyikkant a 6 hónapos picije az anyukája rögtön kb hiszti rohamot kapott cumit adott a kicsinek és figyelte a reakciókat. Mert zavarta ez, apuka igazán nem foglalkozott semmivel. Meg pár nyilatkozásuk alapján lejött, hogy anyuka nem szeret otthon lenni, ha teheti a picit lepasszolja a mamának, és barátokkal megy mindenfele. Még azt mondom ez nem is lenne gáz, de durván elszólta magát egyszer..

Mesélte, hogy a minap a férje dolgozni volt és ő elment elment a fodrászhoz reggel első vendég ő volt. Aztán mesélte hogy mi volt, hogy festésre ment mert már úgy el volt hanyagolva a haja stb. erre valaki megkérdezte a csajok közül, hogy a pici nem sírt a szalonban a nagy hangokra? erre ő hogy a pici otthon aludt EGYEDÜL, nem akarta FELKELTENI, olyan édesen aludt. Ment a bébiőr a telefonon és ott figyelte. (ezt igazán nem is értettem hisz tudva lévő hogy nem 2 percre lévő fodrászhoz ment, hanem minimum 10 percnyire ha kocsival volt. Ha valami baj van, hogy ment volna haza?!) Egy pillanatra mindenki lefagyott de senki se merte neki megmondani h mit gondolunk.

Ahogy elmentünk én a férjemmel ezt megvitattam haza úton, hogy én erre soha nem lennék képes.

Nálam ez nem fér bele, és valahogy úgy éreztem ez nem egyszeri alkalom volt náluk.

Csak én érzem, hogy ez tényleg durva, vagy vannak ilyen dolgok?

Vagy elfogult vagyok mert nekem is pici babám van, de én a 8 hónap alatt esetleg az udvaron hagytam "magára" pár percre, míg a babakocsiban aludt ahová senki se tudja zavarni, míg beszaladtam a házba valamiért. De ezt is míg forogni nem tudott. Utána vigyázni kellett.

Ti mit gondoltok erről?

Köszönöm a válaszokat!