Hogyan lehet feldolgozni hogy a 39 hetes kislányom a pocakomban halt meg és meg kellett szulnom? Esetleg volt valaki ilyen helyzetben még? Egy hete történt de nem terek magamhoz, első baba lett volna .

Részvétem!

Szerintem ebben a helyzetben teljesen joggal kérnéd szakember segítségét, ez nem olyan dolog, amin "csak úgy" túl van az ember.

Őszinte részvétem! Sajnos,nem tudom,hogyan lehet feldolgozni. Azt hiszem sehogy. És tudom,közhelyes,de az idő majd enyhít a fájdalmadon. Nehéz lesz,az biztos,de idővel jobb lesz. Éld meg a gyászodat,és csak előre nézz.

Én is veszítettem el sajnos babákat,ikrek lettek volna,bár jóval korábbi szakaszban. Első terhesség volt,egy világ dőlt össze bennem...

Akkor az lebegett előttem,h az élet majd kárpótol. Ha egy gyermek jönni akar,jönni fog. Anyukámnak volt egy halvaszülése,utána lettünk mi a tesómmal. Számomra ő volt a példa,h ezen túl lehet lendülni,bár elfelejteni sosem.

A vetélésem óta már van egy kisfiam. Kívánom Neked,h mihamarabb erősödj meg,legfőképp lélekben,legyen elegendő erőd mindezt feldolgozni. A pároddal támogassátok egymást,mert együtt könnyebb!

És kívánom,h a jó Isten mielőbb áldjon meg egy új kis jövevénnyel! Minden rendben lesz!

Részvétem.

Nekem 37 naposan hunyt el a kisfiam.

Kerek 40 hétre született szívbeteg volt 3x műtötték,az utolsót már nem bírta :(

Feldolgozni? Az idő..... És talán majd 1 másik baba tudja enyhíteni a fajdalmad.

Nem múlik el ez az érzés, csak megtanulsz vele együtt élni... Láttad öt? Eltemettetek?

Az én kisfiam augusztusban halt meg....

Szirnyu érzés volt osszepakolni a baba szobát..... Ti összepakoltatok? Lehet tudni mi történt a babával?

Ha gondolod írj rám privátban. Próbálok segíteni neked így ismeretlenül. Nekem nagyon jól esett hogy beszélgettem másokkal de nem a pszichiáterrel mert ő nagyon belekerdezett mindenbe......

Kitartást és mondom. Ha gondolod írj rám ❤️

Rèszvètem!

Nem is tudok mi írni,mert ez borzasztó nagy fájdalom lehet.

Nekem 2 vetèlèsem volt az első természetben, de az is szörnyű volt,de hogy ott a végén...

Egyszerűen nem is értem,hogy fordulhat ilyen elő?

Gyászold meg a babát! Kitartást kívánok szívből!

20. héten veszítettem el az egészséges ikerbabáimat, méhnyak elégtelenség miatt. Nekem az idő, és a mielőbbi újrakezdés segített. Mondhatott nekem pszichológus, vagy akárki, akármit; én ugyanazt a boldogságot akartam, mint ahogy a gyermekeimet vártam. Úgy kellett egy újabb terhesség, mint a fuldoklónak egy nagy lélegzetvétel.

Megéltem a gyászt is. Hagytam, hogy magával húzzon; és amikor már nem volt lejjebb, és annyit sírtam, hogy már egyszerűen elfogytak a könnyeim is; akkor egy nap felálltam, és elhatároztam, hogy most már csak előre nézek, és megyek a gyermekemért, mert éreztem, hogy valahol vár még rám valaki. Újra belekezdtünk a lombikba; és 7 hónappal az Ikrek elvesztése után megfogant a kislányom, aki lassan 1,5 éves lesz. Hogy milyen volt Vele a terhességem... az más kérdés. Őt még épphogy megtudták menteni...

Nagyon sajnálom, ami Veled/ Veletek történt! Én is csak azt tudom mondani, hogy meg kell élni a gyászt, és idővel -most még tudom, ez hihetetlen- de tényleg jobb lesz. Idővel megtanul ezzel együttélni az ember; bár örökre fájó pont marad, csak egyre ritkábban tör majd ez elő.

Sok erőt kívánok Nektek a megbékéléshez, és majd az újrakezdéshez is! Ne adjátok fel az álmotokat! Ha sikerült felállni, menni kell tovább!

A facebook-on van az Angyalok szülei, (zárt) csoport.

Én annó oda léptem be, és egy ideig segített is. Viszont ahogy sorra jöttek az újabb tragikusabbnál tragikusabb bejegyzések -sajnos; és amikor én már kész lettem volna a tovább lépésre, akkor mindig vissza-visszahúzott egy-egy ilyen. Onnan tudtam, hogy 'gyógyul' a lelkem, hogy éreztem, el kell köszönnöm onnan, nem cipelhetem mindenki terhét, mert mélységesen át tudtam érezni mindenki tragédiáját.

A saját tragédiánkkal sem volt egyszerű újra belevágni a gyermekvállalásba; nem ám úgy, hogy nap, mint nap szembesülni azzal az üzenőfalamon, hogy mi minden történhet még.