Ez a szeparációs szorongás? És hogy reagáljátok le az első hisztiket?

13,5 hós lányom 2 hete megy magától, ezzel egy időben, egyszer csak önálló játék közben vagy apukájával játszik,odajön hozzám és sírva rángatja a nadrágom. Felveszem vagy leülök hozzá,ekkor megnyugszik. Ha másnál van és meglát sírva nyújtózik utánam. Idegenekkel barátságos volt eddig is most is, de most elbújik mögém és ölel nagyon. És elkezdett hisztizni ha valamit nem akar. Gondolom h ez normális,de érzem h már most le kellene reagálnom, csak nem tudom mi a helyes. Pl ma sétáltunk lennt. És nem akart hazajönni,már akkor hiszti mikor felvettem és még a lakásban is. Letettem neki az innivalóját és a cumit elérhető közelségbe és otthagytam jött utánam sírva..de mint akit nyúznak. Néha hozzászóltam higgadtan h hagyja abba, nyugodjon meg,igyon egy kis vizet stb..aztán egyszer csak abbahagyta. De nem vettem fel és nem kezdtem el bohóckodással játékkal elterelni a figyelmét. Ti mit csináltok ilyenkor? És mikor kezdi elfogadni h nem minden úgy van ahogy ő akarja?