Szerintetek egy jó stresszes, szorongós nap, aminek végén nem tudtam aludni sem, mert egy idegben voltam, és kb éberen vergődtem, egyre idegesebben, okozhat vetélést az első trimeszterben (8. hét)?

Szóval inkább még jobban belelovallod magad és még azon is stresszelsz, hogy elvetélhetsz?

Nyugodj meg inkább.

7 hetesen kaptam petefészek-csavarodást. Az első fájdalmak megjelenésétől kezdve több mint 8 órával később kerültem a műtőbe. Iszonyatos, szinte elviselhetetlen fájdalmaim voltak addig, amit nem bírtak csillapítani. Kicsit stresszes volt. Ráadásul lombik baba, így azon is paráztunk, nehogy elveszítsük. De nem lett semmi baja. Gyönyörűen fejlődik.

Most 27 hetes vagyok.

Én is nagyon szorongtam, nem igazán tudom, miért, de nem vetéltem el, 11 hónapos a babám.

Van viszont egy kolléganőm, akinek a férje állásvesztése után 1 nappal elvetélt. Szóval extrém pszichés sokkhatás okozhat.

Viszont később, amikor már érzékeli a magzat a környezetet, érdemes kerülni a szorongást, sokak szerint befolyásolja a baba természetét (aki logikus, mert az emelkedett kortizol, adrenalin rá is hat), és az én tapasztalataim ezt megeròsítik. Nem mintha olyan tapasztalt lennék, de a környezetemben a szerelmes, boldog, rendezett életű, rózsaszín ködös terhes ismerőseimnek lett cuki babája, akik meg szívtak terhesség alatt (nekem pl beregségek voltak meg munkahelyi gondok, sógórnőmnek párkaocsolat, lakhatás), azok megkapták az első hónapokban nonstop üvöltő, csak mellen vagy ringatva megnyugvó többemberes "anyagyilkos" babákat.

10 hetes terhes voltam amikor a férjem bejelentette hogy el akar költözni mert szerelmes a kolléganőjébe. 2. gyerekünk, tervezett. Szerinted mennyit sírtam és szorongtam?

Aztán 30 hetesen volt egy balesetben és műteni is kellett.

A fiam lassan 1 éves és egy mosolygós csoda. Nyugodt, tündéri baba.