Apaként kérdezem, hogy kis baba mellett nektek milyen az élet, feszkós vagy laza?

Anya vagyok de beszélgetek a férjemmel, szóval mondható, hogy feszkós.

Mi felváltva dolgozunk 12 órában, a kicsi 2 és fél éves, még nem jár közösségbe. Aki épp itthon van az gondoskodik a gyerekről és háztartásról. Bár a férjem nem főz és nem mos, nekem ennyivel több a dolgom. Van még egy 21 éves fiam de ő már nem él velünk, és egy 13 éves, nyolcadikos lányom is. A kicsi dackorszakos, a lány kamasz, szóval nem egyszerű.

Mióta bejött a rosszabb idő és nem tudunk kint lenni a kicsivel órákat, azóta nagyon nehéz vele. Bent nem tudjuk úgy lefoglalni és "lefárasztani" mint kint.

Na ezekhez jönnek a kisebb anyagi gondok, munkehelyi stressz, kevés énidő, kevés együtt töltött idő, fáradtság, kevés intimitás.

Ami jó, hogy ezt megbeszéljük, igen is ki merjük mondani, hogy sokszor sok a kisgyerek, a kamaszgyerek és úgy minden.

Persze vannak jó napok, könnyebb időszakok is. És azt gondolom ilyen a valódi élet, nem a rózsaszín szemüveges.

Menjetek el kettesbe kikapcsolódni, ha van rá lelehtősé /nagymama stb, aki tud vigyázni a gyerekeker/gyerekre/.

Legyen az akár egy hosszú hétvége vagy csak egy szombat este.

Lepd meg a feleséged. Kezdeményezz Te. Hidd el meg lesz neki gyümölcse. :)

De ha csak meghittségre vágytok akkor addig is csak tud valaki vigyázni a babára :)

Próba szerencse :)

Sok sikert és kitartást :)